Mennyire óvhatjuk meg természeti értékeinket, ha egyre növekszik a népesség és terjeszkednek a városi területek – teszi fel a kérdést a tanulmány írója és jogosan. Mennyiben vonatkozik az előbbi kérdés a kelet-afrikai térség országaira, Kenyára, Ugandára, Tanzániára? Nagymértékben, hiszen a szavanna-övezet az afrikai vadon megtestesítője. Nincs még egy hely a földön, amely ennyiféle és ilyen tömegű nagytestű állatot tartana el.
Kezdetben a felfedezőket az ismeretlen utáni vágy, a kereskedőket a fűszerek és a rabszolgák utáni kereslet, a jómódú európaiakat pedig a vadászat szenvedélye hajtotta erre a vidékre. A szafari a 19. század végére virágzó üzlet lett, a karavánszervező tevékenység a meggazdagodás ígéretével kecsegtetett.
Az afrikai államok függetlenné válásával egyidőben a természetvédelem nehéz időszaka következett, az „új országok” nem akartak az európai fehér ember állatkertje lenni. Sokan azonban felismerték a nemzeti parkok és a természet védelmének fontosságát…