Elefántcsontpart erőskezű, az ország lakosságát, népcsoportjait, felekezeteit akár elnyomással is egyben tartó elnökének, Félix Houphouët-Boigny-nek a halálával kezdődött minden. Az évek óta érezhető gazdasági válság kezelhetetlenné vált, a hatalmi dekoncentráció politikai instabilitást szült, felszínre tört az addig lappangó etnikai-vallási alapú szélsőségesedés. Az egymást követő elnökök pozíciójuk megerősítése érdekében a katonaságra, s nem a társadalmi támogatottságra alapoztak, az ország déli és északi tartományai szembe kerültek egymással, a közben Elefántcsontpartra érkezett francia és ENSZ erők nem tudták lecsillapítani a polgárháborús helyzetet, sőt, a konfliktus még tovább mélyülve franciaellenes lázadásba torkollott. A fegyverek ropogása elnémította a diplomáciai törekvéseket, a sorozatban kötött fegyverszüneteket rendre felrúgták a harcoló felek. A politikai porondon történt változások, az ellenségeskedők látszat összefogása csak átmeneti nyugalmat hoztak, s bár az erőfeszítések eredményeképpen ma instabil béke honol, a valós konszolidációért még sokat kell tenni.