1996-ban egy szakíró az Egyesült Államok külpolitikai relációjában kulcsállamnak nevezte a Dél-afrikai Köztársaságot, mely sok vonatkozásban óriási fölényben van a kontinens többi államával szemben. De vajon képes-e megfelelni ennek az elképzelésnek a nagyhírű ország, melynek megítélése ugyanakkor máig meglehetősen vegyes? A 19. századtól megkülönböztetett a szerepe, alapítója az ENSZ-nek, de az elzárkózás és az apartheid színre lépése, majd több mint négy évtizedes uralkodása nemcsak az ország nemzetközi hírnevét rombolta le, de Afrikában betöltött vezető szerepét is. Az 1990-es évektől, a rendszer felpuhulásával, majd megszűnésével újraépültek a megszűnt kapcsolatok, a Dél-afrikai Köztársaság a külügyek területén az afrikai kontinensnek adott prioritást, ezzel megfelelve a Mandela győzelmét követő várakozásoknak, mely szerint az elszigeteltségből kiszakadó ország válhat a kontinens vezető politikai erejévé. A dominancia a gazdaság terén is megfigyelhető, a legdélibb állam Afrika teljes ipari termeléséből 40%-kal részesedik. Mára azonban egyértelműen kiderült, hogy a Dél-afrikai Köztársaság ezt a fölényét nem képes vezető szerepre váltani. Erre sem történelmi múltja, sem világgazdasági pozíciója nem teszi alkalmassá.