Cikkek
A Budapest-Bamako 5. napja (Képekkel és exkluzív beszámolókkal!)
A mezőny tegnap már az ötödik napját teljesítette, a 780 km-es táv során tették meg első afrikai etapjukat...már azok, akik szerencsésen át tudtak érni a Földközi-tengeren. A Dacia csapat igyekezett első napokban összeszedett hátrányát behozni, de kompjuk viharba keveredett... EXKLUZÍV BESZÁMOLÓ!
Az AHU csapat már tegnapelőtt átért Európából és az ötödik napon már Afrikában folytatták útjukat a végső cél, Bamako felé. Az élménybeszámolójuk a tegnapi útról:
"Tegnapi szállásunkról több-kevesebb jó élménnyel a puttonyunkban folytattuk tovább utazásunkat, hogy teljesítsük a napi távot, és estére eljussunk Tinerhirig. Az egyszerű szállóban barátságosan fogadtak bennünket, a tulajdonos és az odajáró vendégek közvetlenek voltak. Az étel remek volt, sült bárányt ettünk, helyi kenyérrel. A szobák némelyikében nem volt sajnos melegvíz, sem bármilyen fűtés, így csak jó meleg hálózsákjaink védtek bennünket a hajnalra a -3 fokot elérő hidegtől. De hát lesz még ettől puritánabb szállásunk is a Budapest-Bamako ralin, ezt mi tudtuk és vállaltuk. Ettől függetlenül ez volt eddig a legpihentetőbb éjszakánk, így jó hangulatban vágtunk neki az utazásnak.
Az út során rendkívül változatos tájegységeket láttunk. Köves-hegyes, hófödte hegycsúcsos, dombos, fél-sivatagos tájakat hagytunk el. Láttunk sok kiszáradt folyómedret, nyájat legeltető pásztort, néhány tavat. Az út második felében megpillantottuk az első oázisokat is, ez volt az út legszebb része. Kietlen kő hegyet és élénk zöld pálmafákat látni egy helyütt, érdekes látvány.
Utunk során rengeteg kisebb-nagyobb településen is átkeltünk. Az egy-két, magas kőfallal körbevett, lapos tetős állat-tartó tanyáktól, a kisebb falvakon át a sok mecsetet számláló nagyobb városokig. A települések többnyire rendezettek, sőt, irigylésre méltó némely város tisztasága, takarossága. Az iszlám természetesen markánsan érezteti hatását az élet számos aspektusán. Leginkább a fiatal férfiak hordanak európai viseletet, amúgy a férfiak többnyire csuklyás vagy a nélküli (ez esetben sapka van a fejükön), bő, hosszú öltözetet viselnek. A hők csadort hordanak, melynek színe, viseletének módja utunk során változott. Minél délebbre értünk, annál kevesebb látszott a nőkből. Szinte csak a szemük látszik ki a többnyire fekete lepel alól, melyet ruhájuk felett hordanak, ha kimennek az utcára. Sok gyerek szaladt az út szélére, ha feltűntek a Bamakos kocsik az úton, ilyenkor mindig figyelni kell, nehogy kiszaladjanak elénk az útra.
"Tegnapi szállásunkról több-kevesebb jó élménnyel a puttonyunkban folytattuk tovább utazásunkat, hogy teljesítsük a napi távot, és estére eljussunk Tinerhirig. Az egyszerű szállóban barátságosan fogadtak bennünket, a tulajdonos és az odajáró vendégek közvetlenek voltak. Az étel remek volt, sült bárányt ettünk, helyi kenyérrel. A szobák némelyikében nem volt sajnos melegvíz, sem bármilyen fűtés, így csak jó meleg hálózsákjaink védtek bennünket a hajnalra a -3 fokot elérő hidegtől. De hát lesz még ettől puritánabb szállásunk is a Budapest-Bamako ralin, ezt mi tudtuk és vállaltuk. Ettől függetlenül ez volt eddig a legpihentetőbb éjszakánk, így jó hangulatban vágtunk neki az utazásnak.
Az út során rendkívül változatos tájegységeket láttunk. Köves-hegyes, hófödte hegycsúcsos, dombos, fél-sivatagos tájakat hagytunk el. Láttunk sok kiszáradt folyómedret, nyájat legeltető pásztort, néhány tavat. Az út második felében megpillantottuk az első oázisokat is, ez volt az út legszebb része. Kietlen kő hegyet és élénk zöld pálmafákat látni egy helyütt, érdekes látvány.
Utunk során rengeteg kisebb-nagyobb településen is átkeltünk. Az egy-két, magas kőfallal körbevett, lapos tetős állat-tartó tanyáktól, a kisebb falvakon át a sok mecsetet számláló nagyobb városokig. A települések többnyire rendezettek, sőt, irigylésre méltó némely város tisztasága, takarossága. Az iszlám természetesen markánsan érezteti hatását az élet számos aspektusán. Leginkább a fiatal férfiak hordanak európai viseletet, amúgy a férfiak többnyire csuklyás vagy a nélküli (ez esetben sapka van a fejükön), bő, hosszú öltözetet viselnek. A hők csadort hordanak, melynek színe, viseletének módja utunk során változott. Minél délebbre értünk, annál kevesebb látszott a nőkből. Szinte csak a szemük látszik ki a többnyire fekete lepel alól, melyet ruhájuk felett hordanak, ha kimennek az utcára. Sok gyerek szaladt az út szélére, ha feltűntek a Bamakos kocsik az úton, ilyenkor mindig figyelni kell, nehogy kiszaladjanak elénk az útra.
Bár az adományozás, ajándékozás elvileg Maliban kezdődne, csapatunk már ma megajándékozott néhány fiatalt. Amikor pihenőre állunk meg, minden alkalommal gyűlnek körénk gyerekek. Először többnyire félénken, majd amikor látják közvetlenségünket fesztelenül nézegetik a kocsikat, barátkoznak, néhány közös képet is készítettünk néhányukkal az úton. Egy élménnyel is sikerült megajándékoznunk ezeket a gyerekeket az út során.
Az autóúton a konvoj kb. 80 km/ h sebességgel tudott haladni, attól függően, hogy merre jártunk. Az Atlasz-hegység kacskaringós szerpentinjein, a településeken, a szamár húzta szekerek és biciklik mögött az autósávban lassan lehetett csak haladni. Még így is volt lehetőségünk egy kisebb letérővel egy tó mellett ebédelnünk, illetve közelebbről megnéznünk egy oázist.
A konvoj 4 csapata jól összedolgozva küzdi le az akadályokat. A kocsik között CB-n tartjuk a kapcsolatot. A kommunikáció leginkább abból áll, hogy az első autó sofőrje figyelmezteti a többieket, mi várható elöl az úton. Vigyázz! Bucka, bucka, bucka! Gyerekek, jobbra! Kamion jön szembe, húzódj le! Vízmosás! Keskeny híd! Éles kanyar! Szamár! Előzésre készüljünk fel! – és ehhez hasonló felkiáltások hangzanak el a konvojban haladó kocsik között.
A mai távot teljesítve sikeresen beértünk Tinerhirbe, az elsők között!"
A marokkói táj..
Az AHU csapat
Poló ajándékba
A konvoj pihenőn
Az autó
forrás: Szilasi Ildikó, AHU csapat
A Dacia csapat viszont még Európában igyekezett hatalmas lemaradását behozni, a tegnap reggeli kompot elérték, de Fortuna elengedte kezüket, a hatalmas vihar visszafordulásra kényszerítette a hajót.. Beszámoló a csapattól:
"Néhány perccel éjfél után már csak a komphoz közel eső utolsó négy feladat van hátra. Az elsőhöz fűzött megjegyzések - figyelj a sziklára, picit mászni kell - alapján egyértelmű, hogy az expedíció tagja leszek. Végül egyedül indulok, társaim had pihenjenek. Szerencsére semmi gond nincs. A ládában lévő napló szerint a kétszeres győztes szlovák Ulrichék pont egy nappal korábban jártak itt. A szökőkút mellett csak lassítunk, majd jön az éjszakai nagy kaland. Bár azt írják csak egy úton lehet feljutni a sziklára, nyíl egyenesen mászok fel. A tengerparti szikla tetején csak hűlt helye van a geoládának. A potenciálisnak feltételezett helyen csak egy kék nylonzacskó található. Valaki megint viccesnek gondolta magát. Kb. 30 méteres körzetben átkutatom a terepet, de semmi. Le akarom fényképezni a tényeket, de a nagy sietségben nem hoztam magammal a fényképezőgépet. Vissza megyek érte, mert nagyon felháborít az eset. A Lennonal kapcsolatos feladat levadászása után behajtunk a kikötőbe. Van egy nyugodt óránk is a komp indulásáig. Ennyit már rég aludtunk egyben. Becsekkolás előtt befut a Team Malibus is, pedig azt hittük utánunk már nincs senki. Az ígért „Bamakós” kedvezményt ugyan nem kapjuk meg, de legalább elérhető közelségben van már Afrika. Legalább 16 óránk lesz rá, hogy utolérjük a mezőnyt, és versenypontjainkat ne veszítsük el. Jó a hangulat tervezgetjük első afrikai etapunkat. A komp 55 km/h sebességgel hasít. Aztán lelassul. 10-15 percet zötyögünk így. Aztán közlik, az időjárási viszonyok miatt visszafordulunk. Miki már alszik. Ő vezetett idáig végig. Ráfér a pihenés. Mindennek vége. A természet közbeszólt, hiába küzdöttünk eddig. A déli „lassú” komppal (annak 8 óra a menetideje a reggeli 3 és fél órájával szemben) már elég neccesnek látszik a dolog. A déli kompot el sem indítják. Most már tényleg vége mindennek A hangulat nem túl rózsás éppen, DE NEM ADJUK FEL!!! Lassan közeledik a komp indulása, és ismét kezd felerősödni a szél."
Nem adjuk fel!
"Be lehet hozni a mezőnyt?"
forrás: Nagy Miklós Zoltán, Daciával Bamakoba Csapat
Az afrikatanulmanyok.hu szerkesztősége további kitartó versenyzést kíván mindkét csapatnak, reméljük a Dacia csapat pech-szériája is véget ér és hamarosan beérik a mezőnyt!
