"Tegnapi szállásunkról több-kevesebb jó élménnyel a puttonyunkban folytattuk tovább utazásunkat, hogy teljesítsük a napi távot, és estére eljussunk Tinerhirig. Az egyszerű szállóban barátságosan fogadtak bennünket, a tulajdonos és az odajáró vendégek közvetlenek voltak. Az étel remek volt, sült bárányt ettünk, helyi kenyérrel. A szobák némelyikében nem volt sajnos melegvíz, sem bármilyen fűtés, így csak jó meleg hálózsákjaink védtek bennünket a hajnalra a -3 fokot elérő hidegtől. De hát lesz még ettől puritánabb szállásunk is a Budapest-Bamako ralin, ezt mi tudtuk és vállaltuk. Ettől függetlenül ez volt eddig a legpihentetőbb éjszakánk, így jó hangulatban vágtunk neki az utazásnak.
Az út során rendkívül változatos tájegységeket láttunk. Köves-hegyes, hófödte hegycsúcsos, dombos, fél-sivatagos tájakat hagytunk el. Láttunk sok kiszáradt folyómedret, nyájat legeltető pásztort, néhány tavat. Az út második felében megpillantottuk az első oázisokat is, ez volt az út legszebb része. Kietlen kő hegyet és élénk zöld pálmafákat látni egy helyütt, érdekes látvány.
Utunk során rengeteg kisebb-nagyobb településen is átkeltünk. Az egy-két, magas kőfallal körbevett, lapos tetős állat-tartó tanyáktól, a kisebb falvakon át a sok mecsetet számláló nagyobb városokig. A települések többnyire rendezettek, sőt, irigylésre méltó némely város tisztasága, takarossága. Az iszlám természetesen markánsan érezteti hatását az élet számos aspektusán. Leginkább a fiatal férfiak hordanak európai viseletet, amúgy a férfiak többnyire csuklyás vagy a nélküli (ez esetben sapka van a fejükön), bő, hosszú öltözetet viselnek. A hők csadort hordanak, melynek színe, viseletének módja utunk során változott. Minél délebbre értünk, annál kevesebb látszott a nőkből. Szinte csak a szemük látszik ki a többnyire fekete lepel alól, melyet ruhájuk felett hordanak, ha kimennek az utcára. Sok gyerek szaladt az út szélére, ha feltűntek a Bamakos kocsik az úton, ilyenkor mindig figyelni kell, nehogy kiszaladjanak elénk az útra.
Bár az adományozás, ajándékozás elvileg Maliban kezdődne, csapatunk már ma megajándékozott néhány fiatalt. Amikor pihenőre állunk meg, minden alkalommal gyűlnek körénk gyerekek. Először többnyire félénken, majd amikor látják közvetlenségünket fesztelenül nézegetik a kocsikat, barátkoznak, néhány közös képet is készítettünk néhányukkal az úton. Egy élménnyel is sikerült megajándékoznunk ezeket a gyerekeket az út során.
Az autóúton a konvoj kb. 80 km/ h sebességgel tudott haladni, attól függően, hogy merre jártunk. Az Atlasz-hegység kacskaringós szerpentinjein, a településeken, a szamár húzta szekerek és biciklik mögött az autósávban lassan lehetett csak haladni. Még így is volt lehetőségünk egy kisebb letérővel egy tó mellett ebédelnünk, illetve közelebbről megnéznünk egy oázist.
A konvoj 4 csapata jól összedolgozva küzdi le az akadályokat. A kocsik között CB-n tartjuk a kapcsolatot. A kommunikáció leginkább abból áll, hogy az első autó sofőrje figyelmezteti a többieket, mi várható elöl az úton. Vigyázz! Bucka, bucka, bucka! Gyerekek, jobbra! Kamion jön szembe, húzódj le! Vízmosás! Keskeny híd! Éles kanyar! Szamár! Előzésre készüljünk fel! – és ehhez hasonló felkiáltások hangzanak el a konvojban haladó kocsik között.
A mai távot teljesítve sikeresen beértünk Tinerhirbe, az elsők között!"forrás: Szilasi Ildikó, AHU csapat
forrás: Nagy Miklós Zoltán, Daciával Bamakoba Csapat