A sharpeville-i mészárlás ötvenedik évfordulóján közel 300 fős tömeg emlékezett az elhunytakra. A résztvevők virágokat helyeztek el a Megemlékezés Kertjében lévő síremlékeken.
Ötven évvel ezelőtt Dél-Afrikában a Nemzeti Párt (National Party) élén Hendrik Verwoerddel „apartheid-szellemben” kormányozta az országot. Ez a gyakorlatban a fekete afrikaiak erőszakos szegregációját és jogaik jelentős mértékben való csorbítását jelentette.
Az akkorkormányellenes fekete afrikaiakat tömörítő párt – az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) – elhatározta, hogy tüntetést szervez az úgynevezett „pass low” ellen.
A Pass Low Act (1957), azaz „igazolványtörvény” kimondta, hogy minden egyes 16. életévét betöltött fekete afrikai köteles magánál tartani egy személyi okmányt (pass bookot), mely tartalmazza, hogy hol, mikor és mennyi ideig maradhat az adott személy.
1960. március 21-én közel hatezer fős tömeg közeledett a Johannesburgtól nem messze fekvő sharpeville-i rendőrőrs felé, ahol önként kérték letartóztatásukat, mivel egyikük sem vitte magával pass bookját.
A tüntetés békésen indult, alig húsz rendőr kíséretével, később viszont a demonstrálók száma jelentősen megugrott, húszezer főre növekedett, és a hangulat is a visszájára fordult. Ekkor már 130 rendőr és négy páncélozott autó vonult a helyszínre. A rendőrök mindegyike lőszerrel és gépfegyverrel volt felszerelve, annak ellenére, hogy a tüntetőknél csak kövek voltak. Miután a rendőrök megpróbáltak letartóztatni egy tüntetőt tömegverekedés tört ki. Nem sokkal ezt követően az apartheid-rezsim rendőrei tüzet nyitottak a tömegre. A sharpeville-i mészárlás során 69 ember vesztette életét – köztük 8 nő és 10 gyermek – megsebesült továbbá 180 fő, ebből 31 nő és 19 gyermek volt.
(A mészárlás áldozatai egy korabeli fotón)
Motlanthe elmondása szerint országának úgy kell tisztelegnie a mészárlás áldozati előtt, hogy lakosainak emberi jogait minden körülmények között tiszteletben tartja. „Valójában ez azt jelenti, hogy a képviselőknek helyi, tartományi és nemzeti szinten is mindig emlékezniük kell a lövöldözés áldozataira, hiszen mi vagyunk a halottak élő küldöttei, ők lemondva jogaikról életüket áldozták azért a szabadságért, amelyben nekünk most részünk van.”
Az elnökhelyettes elmondta: ahhoz, hogy a polgárok méltó módon megemlékezhessenek a sharpeville-i mészárlás és egyéb vérfürdők áldozatairól, az országnak biztosítania kell a fejlett társadalmi és gazdasági feltételeket, mint ahogy az már a Bill of Rightsban is megfogalmazódott. A kormány feladata a lakosság életszínvonalának javítása az alapvető kényelem, biztonság és oktatás megteremtésével.
„Hiszem, hogy a szabadság maga is kötelezi a közösséget arra, hogy felelősséget vállaljon mások emberi jogait illetően és védje a társadalom sebezhető tagjait.” - hangzott még el Mothlante-től.
A megemlékezésen az ellenzéki párt vezetője, Helen Zille is felszólalt. Beszédében hangsúlyozta, hogy a Demokratikus Szövetség (Democratic Alliance - DA) szerint a Dél-afrikai Köztársaság polgárainak jogait leginkább az ANC veszélyezteti. Elmondása szerint az alkotmányos jogokat legnagyobb mértékben a korrupció, a hatalmi visszaélések és az erőszak csorbítják.
A rivális párt vezére még hozzátette: „Mindegyikünk alanyi joga szabadon, félelem, gyűlöletbeszéd és erőszak nélkül élni. Senki sem szolgáltatható ki a kormány gengsztereinek, akik azt hiszik, hogy a törvény felett állnak. Az előbb elhangzottak [itt Motlanthe beszédére utalt] a jelenkor problémái, melyek emberi jogainkat csorbítják és magától a kormánypárttól eredeztethetők.”
(Leszármazott emlékezik a mészárlás áldozatának sírjánál)
Március 21-ét 1994-ben az Emberi Jogok Napjának nyilvánították a függetlenségét elnyerő Dél-afrikai Köztársaságban.
1998-ban az Igazság és Kibékítés Bizottság (Truth and Reconciliation Commission – TRC) megállapította, hogy a rendőrség március 21-ei akciója során túl nagy erőkkel lépett fel az összegyűlt fegyvertelen tömeg ellen.
Az UNESCO március 21-ét a Faji Alapon Történő Megkülönböztetés Nemzetközi Napjaként tartja számon.
A cikk megjelent: www.ithink.hu
