Az 1920-30-as évek repüléstechnológiai színvonala nem tette lehetővé a repülőgépek számára leszállás nélküli repülőutak megtételét Európából Ibero-Amerika felé. Minden légitársaságnak szüksége volt a légi útvonalak mentén stratégiai repülőtér bázisokra, melyek technikai hátteret jelentettek az interkontinentális repülésekhez. A dél-atlanti légi útvonal megtervezésekor szóba jöhettek az Azori-, vagy a Kanári-szigetek.