Cikkek
A Dacia csapat beérte a mezőny végét - Most az eleje a cél! (Képekkel!)
Miután átértek Afrikába, rögtön a többiek beérése volt kitűzve célul. Exkluzív beszámoló a csapattól!
"Éjfél előtt néhány perccel végre elindul a komp. Amikor délben kézbe vettük még nem tudtuk igazán értékelni, hogy grátisz kabinjegyet kaptunk a járattörlésért. Teljesen más gondolatok kavarogtak a fejünkben. Megpillantva az alig négy négyzetméteres négyágyas helységet átértékeltük a kárpótlást. A közel nyolc órás úton többet alhatunk egyhuzamban, mint amennyit a rajt óta aludtunk összesen. A melegvizes zuhany és az ágynemű már csak hab a tortán. Csapattársaink és a MALIBUS a hajó másik részében kapott szállást. Sör - zuhany - sör, és már alszik mindenki. Illetve én nem, mert kihasználva nyugalmat megpróbálok rendet rakni a laptopra feltöltött térképek között. Szeretném a tölthető elemeinket is feltölteni, hiszen a fürdőszobában van 220 is. Egyiknek sem jutok a végére. Egy "pillanatra elnyújtózom" gondolatsor után mire felébredek, már látni Afrika partjait. Mivel ez a komp nem Melillaba (Spanyolország), hanem Nadorba (Marokkó) ment az adminisztratív formaságokat út közben is el lehet intézni. Ezt "afrika szűz" túratársaink meg is teszik. Így fordulhat elő az az abszurdum, hogy ránk a "rutinos" afrikajáró Bamakósokra majd fél órát kell várniuk a kikötő bejáratánál. A Bozo - Miskolci MALIBUSZ négyes úgy dönt folytatják Franciaországban elkezdett nagyjavításukat. Most a főtengely szimering van éppen soron. Ezért Nadortól 90 km-re Taourirtben egy szerviznél elvállnak útjaink. Ott marad vele csapatunk 135-ös rajtszámú szállítójárműve is, hogy együtt küzdjék le életük első afrikai napját. Mi tovább száguldunk, szeretnénk kétnapi versenyfeladatot 24 órán belül teljesíteni.
Lassan haladunk, minden cuccunk a tetőn van, túl nagy a légellenállás. Egy pillanatra megállunk pihenni, és átpakolunk. Szokásos afrikai módon kisebb gyerekcsapat vesz körül, kíváncsian nézelődve. Továbbindulunk, a dacia repül. Egy pillanatra megfagy a levegő, hol van Miki mobilja? Hívjuk, nincs csörgés. Vissza az előző megállóhelyhez, sehol semmi. Biztos kiesett a zsebéből, és a gyerekek megtalálták. Az egyiket lefényképeztük, Miki ragaszkodik hozzá, hogy megkeressük. Beszáguldunk a faluba, ahol éppen vásár van, keressük a biciklis srácot. Hatalmas a csődület, de persze a foto alapján senki nem ismeri fel. Elmegyünk egy katonai poszthoz, ott megmondják, hogy a fiú, akit lefényképeztünk a szomszéd faluban lakik, innen 20km. Miki bepattan a kocsiba, padlógáz. Már majdnem a faluban vagyunk, biciklis sehol. Visszafordulunk, szembe velünk jön egy biciklis gyerek, aki ahogy meglát minket, elkezd menekülni. Ez a mi emberünk. Leszáguldunk utána a földekre, iszonyatosan nyomja a bringát, de utolérjük. Miki kipattan, ráordít: Hé child, come here!! Na ettől max sebességre kapcsol, beveti magát a fák közé. Oda már nem tudjuk követni. Miki ideges, mindene a telefonja. Szomorúan indulunk tovább, egyszer csak, erőteljes pittyegést hallunk. Sms érkezett, de kinek? Ez a Miki telefonja, ott lapult a padlón a dzsumbujban. Hatalmas az öröm, szegény marokkói kissrácra jól ráijesztettünk, na de hova menekült? A dacia velünk van 90-100-al repül. A kocsiban jó a hangulat, hatalmas terveket kovácsolunk. Szépen ránk sötétedik, mire a feladatokhoz jutunk. Szerencsére nincsenek messze az úttól. Ha este van jönnek a gondok. Nincs alapjárat. Próbáljuk megszerelni, kevés sikerrel. Kapkodunk. A szerszámosládát nem rögzítjük fel, kinyílik, egy csavarhúzó kirepül, leveri a cb antennánkat. Az antennát visszarakjuk a csavarhúzó elveszett. A szálloda recepcióján felvesszük az aznapi itinert. Nagy lendülettel fogunk hozzá a pontok kereséséhez. Már fáradtak vagyunk, nagyobb a lelkesedés, mint a koncentráció. Rögtön elássuk a kocsit egy kiszáradt folyómederben. Puha kavicsos homok az egész. Lapát, jack, homokvas elő. Toljuk, emeljük, pörgetjük, küzdünk keményen a dacia nem szeretne kijönni a folyómederből. Egyik emelésnél a jack elcsúszik, leüti Miki fülét. Ordítás, szitkozódás, fokozódik a hangulat. Mindenki fáradt, ezt az egész szakaszt el is kerülhettük volna. Kb. egy órás küzdelem után a daciat kiszabadítjuk. Most már csak azért is erre megyünk, nem kerülünk. Kicsit jobban figyeljük a terepet, még egyszer nem süllyedünk el. A következő lehetőségnél balra 50 méteren belül. Mondom, és már fordul is az autó. Néhány száz méter megtétele után gyanús a jobbra lévő töltés. Tök sötét van de felugratunk rá. Hát ezen is jöhettünk volna idáig néhány kilométer kerülővel. Begyűjtjük a pontot, persze, hogy az is aszfaltos út mellé esett. Megyünk tovább a második feladatra koncentrálva, közben feltűnik, hogy a harmadik feladat koordináta szerint ugyan oda esik, mint az első. Elírás, tréfa? Visszafordulunk. Nem derül ki igazán, mi volt a szándék. A második feladat egy több mint 2300 méteres hágó közelében van, nekiindulunk. Alapjárat nincs, a kuplung csúszkál, nehezen haladunk felfelé a terepen. Többször ki kell szállni, kicsit tolni. Egyszer furcsa hiba áll elő, ha felhúzzuk az ablakot, nyílik az ajtó. Nem volna baj, de nagyon hideg van, és ömlik be a por. Valami megoldást azért találunk. A kitartás megvan, a technika ismét kezd cserbenhagyni. Bár nagyon rázós az út én néha elbóbiskolok, szerencsére a fiúk még bírják. Hegyi szerpentinen vezet az út, hatalmas sziklák, néhol hó, jég, a kocsi mellett szakadék, de a mélységét csak sejtjük a sötétben. Elérkezünk a hágó tetejére, ahol egy kis kávézó várja a megfáradt vendégeket. Nálunk jobban csak a felébredt fogadós csodálkozik. Mit keresünk mi itt, ilyenkor, ezzel a kocsival? Jó a kérdés, versenyzünk. Elkezdünk ereszkedni, nem sokkal jobb, mint felfelé. Miki fárad, nehezen követi az utat, egy kicsit koppanunk a sziklafalon. Meg kell állni. Nagyon hideg van, de pihennünk kell. Miki a motorháztetőn alszik, mi ketten a kocsiban.
Január 18. péntek: Még sötét van, mikor tovább indulunk. Csörgés, zörgés, rázkódás, por. Ereszkedünk le a hegyről. Megállunk keresni a négyes feladatot. Nem találják a fiúk, ahogy visszaérnek, feltűnik, hogy a hátsó csomagtartó tetőnk a pótkerekekkel együtt eltűnt. Rosszul lett visszarakva, és valahol lerepült, észre se vettük a hangzavarban. Visszamegyünk a szálláshelyünkre, szerencsére nem volt messze, meg is találtuk és visszaszereltük. Újra elindulunk. Gyuri ismét megpróbálja megtalálni a pontot, de már csak pislákolnak a fejlámpák. Megvárjuk a hajnalt. Kicsit szerelünk, alapjáratot sikerült visszaállítani. Közben kiderül, hibás a bevitt koordináta. Vissza, kereszteződésnél jobbra. Ahogy világos van a kedvünk is jobb, filmezünk, a pontot is simán megtaláljuk. Ulrich go! A mi György Ulrichunk ezt rögtön magára vette, és lelkesedése ismét visszatért. Vígan kocsikázunk Zagora felé, még egy pontot begyűjtve. Úgy tűnik ez a szakasz világosban egyszerűbb lett volna. Zagorában kicsit szerelünk. A probléma nem nagy, egy kipufogó tartó bak, plusz a csomagtartó strapabíró visszaszerelése A helyi szervizesek nagy lelkesedéssel, ismerősként fogadják a Daciat. Ahogy beparkolunk megpillantjuk a 31-es rajtszámú Kevin a négyzeten kis polski különítményt, néhány nappal ezelőtti megmentőnket. Ők is átkeltek a hegyeken, csak nappal. Ez hihetetlen számunkra, figyelemre méltó teljesítmény. Van mit szerelni a futóművükön. Itt a 88-as rajtszámú Toyota is. Neki a hűtőjével vannak gondjai. Ezek szerint beértük a mezőny végét. DE MI AZ ELEJÉT SZERETNÉNK!!"
forrás: Nagy Miklós Zoltán, Daciával Bamakoba Csapat
További sok sikert és kitartást!
forrás: Nagy Miklós Zoltán, Daciával Bamakoba Csapat
További sok sikert és kitartást!
