Anwar Szadat - egyiptomi elnök

1918. december 25-én született Egyiptomban. Anyja felszabadított afrikai rabszolga, tőle örökölte sötét bőrszínét. Arab apja, Kairóba költözésük után még két nővel házasodik össze, így Anwar testvéreivel és anyjával a családi ranglétra aljára kerülnek, ami komolyan kihat gyerekkorára, tanulmányi eredményeire. Kamaszként a brit-ellenesség határozza meg életét, több radikális szervezettel is kapcsolatba kerül.

Fordulópontot az altisztképző iskola jelent életében, ahol a radikális fiatalok között megismerkedik egy igazi vezéralkattal, Gamal Nasszerral. Pályafutásuk innentől, utóbbi haláláig, tulajdonképpen párhuzamosan zajlik, közösen teremtik meg a későbbi hatalomváltó Szabad Tisztek Mozgalmának alapjait. Szadat a gyarmati időszak alatt szervezkedik a később közvetve haláláért felelős Muszlim Testvériséggel is, valamint sikertelen kémtevékenységet folytat a Rommel vezette Afrika-hadtest részére. 1942-ben utóbbi miatt börtönbe kerül, ahonnan több kísérlet után 1944-ben sikerül megszöknie. A háború végével tovább folytatja brit-ellenes tevékenységét, Londonnal együttműködő egyiptomi politikusok meggyilkolásának tervezéséért újabb három évre börtönbe kerül. Szabadulása után, bár többen megbízhatatlannak tartják, a Szabad Tisztek Mozgalma visszafogadja tagjai közé, karrierje töretlenül ível felfelé. A Faruk király uralmának 1952. júliusi megdöntését Szadat jelenti be az egyiptomi rádión. Eleinte jelentősebb hivatali pozíciót nem kap, Nasszer azonban nem feledkezik meg hűséges követőjéről, minek eredményeként 1969-ben, némileg váratlanul alelnökké nevezik ki. Szadat egyre nyilvánvalóbb hatalmi aspirációi nyomán Nasszer később vissza akarja vonni megbízatását, erre utóbbi halála miatt azonban már nem kerülhet sor. A gyorsan lezajló hatalmi viaskodásból Szadat győztesen kerül ki, megválasztják Nasszer utódjának, és bár sokan nem jósolnak neki elnökként félévnél többet, pozícióját ügyes politikai manőverezéssel mégis sikerül megszilárdítania.

A belső gazdasági-társadalmi feszültségek miatt szakít a Szovjetunióval, megpróbálván kihasználni Kairó geopolitikai jelentőségének zsarolási potenciálját, anyagi és katonai források reményében egyre jobb viszony kialakítására törekszik Washingtonnal. 1973-ban Izrael és az Egyesült Államok megrökönyödésére azonban újra harcba indul a zsidó állam elpusztításáért. A kezdeti harci győzelmek után kis híján katasztrofális vereséggel záruló konfliktust ügyes manőverezésekkel sikerül eredményessé változtatnia, a fegyverszünet értelmében jelentős területekről visszavonul a szintén megegyezést kereső izraeli hadsereg. Szadat 1977-ben történelmi tettre határozza el magát, Jeruzsálembe utazik a béke megvalósítása érdekében, tárgyalásokat kezdeményez Menáhem Beginnél, Izrael jobboldali miniszterelnökénél. Az muszlim világban addig sem egyértelmű tiszteletét ezzel végképp elveszíti, később halálához vezet a megbékélés irányában tanúsított elkötelezettsége.

Carter amerikai elnök hatékony közvetítésével 1979-ben születik meg Camp David-ben a hőn áhított békeszerződés, mely értelmében Egyiptom – elsőként az arab világból – elismeri Izrael létezéshez való jogát, míg a zsidó állam vállalja, hogy pár éven belül kivonul a megszállt Sinai-félsziget egészéről. A megkötött egyezmény nemzetközi jelentőségének elismeréseképpen 1979-ben Szadat, Beginnel megosztva, Nobel-békedíjat kap.

A növekvő belső elégedetlenség miatt szigorít az addig is létező politikai-társadalmi cenzúrán, valóságos hajtóvadászatot indít ellenfelei, főként az iszlamisták ellen. 1981-ben egy katonai díszfelvonuláson éri utol a fundamentalisták haragja. A Muzulmán Testvériségből kiváló radikális Egyiptomi Iszlám Dzsihád tagjai véres merényletben szabályosan kivégzik. Utódjául alelnökét, Hoszni Mubarakot választják.


Források, bővebb információk:

Szadat a Nobel-díjasok között: ITT
http://hu.wikipedia.org/wiki/Anvar_Szadat
A Szabad Tisztek Mozgalma: ITT
Kép: forrás


Kapcsolódó ország:


Egyiptom


Kapcsolódó videó, hanganyag:

Szadat meggyilkolása