Átlagban a világ minden 20000. embere albinó. Tanzániában valami oknál fogva számuk azonban sokkal többre tehető, egyes álláspontok szerint közel 175000 albinó él a kelet-afrikai országban. A környezetükből fehér bőrük és világos színű hajúk, szemük miatt egyértelműen kirívó személyeket különlegességként tartják számon a helyi hiedelmek, rájuk nézve azonban káros értelemben. Az ország eldugott, vidéki közösségeiben máig élő hagyományok szerint, az albinók testrészei – kezeik, lábaik, fejük –, hajuk, vérük a törzsi, varázslásnak tekintet orvoslás számára fontos alapanyagok, egyúttal, aki ilyen „ereklyéket” birtokol, arra nagy szerencse, pénz, gazdaságság vár, kiváltságos és hosszú élete lesz. E tragikus nézetek miatt csak az elmúlt öt hónap során 25 albinó személyt gyilkoltak, illetve csonkítottak meg szerte az országban. A rendőrség tehetetlen, Jakaya Kikwete államfő ugyan védelmet és segítséget ígért az érintettek számára, az állami fegyveresek száma ehhez azonban bizton elégtelen. A problémát tovább súlyosbítja, hogy az albinó személyek többsége nem mer bejelentkezni a hatóságoknál, mivel félnek. Félnek, hogy úgy járnak, mint Nyerere Rutahiro, akit támadói felesége szeme láttára öltek meg, s vágták le kezeit, lábait hatalmas szablyákkal. Rutahirót azóta eltemették, betonkoporsóba, nehogy maradványait is kihantolják, megalázzák. Húga, Winifrida az otthonát sem meri elhagyni. A faluközösség, ahol él befogadta, senkinek még csak eszébe sem jut, hogy bántsa, azonban valamennyien félnek, a pénzért gyilkoló bandáktól közösen sem tudják majd megvédeni. Közben az ország egy másik pontján egy héthónapos albinó csecsemőt gyilkoltak meg. A körülmények válságosak, a parlamentben Al-Shymaa Kway-Geer asszony személyében külön – egyébként szintén albinó – képviselőjük van a tradíciók miatt támadott állampolgároknak, az eseményekkel kapcsolatos beszámolói, a rendőrség erélyesebb fellépését követelő felszólalásai eddig azonban következmények nélkül maradtak.