Ismerd meg velünk Afrikát, a sokszínű kontinenst!

felhasználó jelszó belépés
elfelejtette jelszavát?

• szerkesztőség
• publikon kiadó
• partnereink

Kevesen tudják, hogy a Magyar Köztársaság
katonai szakértőket küldött a Kongói Demokratikus
Köztársaságba, az Európai Unió által
vezetett EUSEC RD Congo (EU Security
Sector Reform Mission in the Democratic
Republic of the Congo) misszióba. Papp
István nyugállományú alezredes 2005 júniusától
vett részt a szakértő csoport munkájában,
majd nem sokkal később követte őt Csajági
Zsigmond őrnagy, aki egészen 2007 végéig
volt tagja a missziónak. E cikkben az általuk
tapasztaltak kerültek feldolgozásra.
A szerző fotóival
29
Miután a második polgárháborút követően
2003-ban békét kötött a kongói kormányzat
az ellene harcoló milicistákkal és hadurakkal, az Európai Unió
vezetői – az afrikai ország hivatalos felkérését követően – úgy döntöttek,
hogy tevőlegesen is részt vesznek a kongói biztonsági szektor reformjában.
A pénzügyi támogatás biztosítása mellett az EU egy kis létszámú,
mindössze nyolc főből álló szakértői misszió megindításáról is határozatot
hozott. Az „EUSEC RD Congo” művelet 2005. június 8-án
vette kezdetét, mandátuma egy évre szólt. Költségvetése a kis méretből
adódóan igen alacsony, alig 1,6 millió eurót tett ki. Parancsnoka a híres
francia Afrika-szakértő Pierre-Michel Joana tábornok lett.
Tanácsadó és megfigyelő tevékenysége keretében az EUSEC RD
Congo fő feladata az volt, hogy elősegítse a kongói fegyveres erők átlátható,
törvényes keretek közötti, a nemzetközi humanitárius és emberi
jogokat tiszteletben tartó működését. Az uniós szakértők tanácsadóként
dolgoztak a védelmi miniszter hivatalában, a hadsereg vezérkarában, a
szárazföldi vezérkarban, az Egyesített Hadműveleti Bizottságban, valamint
a leszerelésért, demobilizációért és a korábbi harcosok társadalmi
integrációjáért felelős bizottságban (Disarmament Demobilization and
Reintegration – DDR group).
Mivel az Európai Unió nagy fontosságot tulajdonít az Afrikában
zajló béketámogató műveleteknek, több volt gyarmattartó ország is
bekapcsolódott a munkába (Franciaország, Belgium, Nagy-Britannia,
stb.), így a kongói lett a második olyan afrikai misszió ahol az EU tevőlegesen
is részt vállalt a békeműveletekben. Az első misszió még az Afrikai
Unió által vezetett, AMIS támogatására szerveződött (EU support
to the African Union mission in Darfur) a tragikus válságok sújtotta
szudáni Darfúr tartomány stabilizálása érdekében.
Az EUSEC RD Congo misszió felállításának első lépéseként Brüs�-
szelben kiírásra került egy pályázat, amelyben a betölthető beosztásokat
hirdették meg az érdeklődők számára. Az írásbeli pályázatok elbírálása
után az aspiránsok Brüsszelbe utaztak, ahol végül szakértői testület
döntötte el, hogy az adott személy megfelel-e az általa megpályázott
feladatra. Az alkalmassághoz továbbá olyan egyéb elvárásoknak is meg
kellett felelni, mint a tökéletes egészségi-fizikai állapot, valamint a Kongóban
beszélt nyelvek (angol és francia) magas szintű ismerete. Kikötés
volt még az afrikai „előtapasztalat”, amit egy másik afrikai misszióban
szerezhetett meg a jelentkező. A pályázók között többnyire portugálok,
franciák és belgák voltak. Annak ellenére, hogy a britek már a
kezdetektől fogva érdeklődtek a misszióban való részvétel iránt, annak
megindításakor mégsem, csak később csatlakoztak. Magyarországról a
békefenntartók „doyenje” Papp István alezredes adott be pályázatot. Ő
komoly békefenntartó tapasztalatokkal rendelkezik, több béketámogató
műveletben is részt vett (jelenleg, mint nyugdíjas katona Nepálban
szolgál, az ottani tűzszünetet felügyelő ENSZ-csoportban), később pedig
az ENSZ New York-i központjában, a békeműveletekkel foglalkozó
osztályon dolgozott, ahol éveken keresztül az afrikai kontinensen zajló
missziók iránytisztje volt. Mindezek tükrében pályázatát örömmel fogadták
Brüsszelben és azonnal beosztást ajánlottak fel számára. Később
Csajági Zsigmond őrnagy is sikeresen pályázott meg egy státuszt, így az
EU második afrikai műveletében is részt vehettek magyarok (a kongói
kiküldetést megelőzően Szudán/Darfúrban is szolgált EU zászló alatt
két magyar tiszt, közülük az egyik jómagam voltam).
Beszámoló a kongói EUSEC misszióról
Előzmények
3102
Az EUSEC-misszió tagjait az uniós tagállamok
delegálták (secondment), az egyéni felkészítést és a
kiutazást a küldő országok vállalták, továbbá azokat
terhelték a kapcsolódó kiadások is. Az EU a helyi
munka és az életvitelszerű kint tartózkodás feltételeit
biztosította (béreltek egy villát, ahol egy helyen
megoldhatóvá vált a munkavégzés, illetve a lakhatás,
továbbá felállításra került egy központi konyha,
ahol önköltségesen napi 10 dollárért lehetett étkezni),
valamint egy meghatározott napidíjat fizetett
a szakértők számára a kongói tartózkodásuk ideje
alatt. Ennek fejében természetesen minőségi, illetve
az általában megszokottól eltérő munkavégzést
követeltek a misszió tagjaitól (állandó, éjjel-nappali
szolgálat a magánélet kizárásával, a családtól elszakítva).
A Magyar Honvédség évente egyszer állta a
hazautazás költségeit.
A kiérkező csoport tagjai kezdetben nem voltak
képesek megkezdeni semmilyen tevékenységet,
mivel Kabila elnök nem adott hivatalos utasítást
a kongói hadsereg vezérkari főnökének az európai
szakértőkkel való együttműködésre. Az incidens
több mint másfél hónapig késleltette a munka
megkezdését. A frissen aláírt béke megállapodás
értelmében a felkelők és a kongói fegyveres erők
részvételével megkezdődött egy új, integrált haderő
felállítása. Első lépésként azonban célul tűzték ki a
létszám feletti, „felesleges” fegyveresek leszerelését
és a civil életbe való visszailleszkedésük elősegítését.
Papp István az integrálási feladatok végrehajtásakor
felállított Katonai Integrációs Csoporthoz került
mint EU-tanácsadó. Az alezredes a demobilizáció
megszervezése, koordinálása és végrehajtása vonatkozásában
adta át a már korábban megszerzett tapasztalatait
illetve tanácsait. A leendő integrált haderő
tagjai átképzésen vettek részt a kongói hadsereg
által felügyelt hat kiképző központban, melyek közül
kettő működését az EU finanszírozta, egyúttal
jelentős logisztikai támogatást is biztosított a közösség
az ott folyó munkához. A hat kiképző központban
(„Brassage Centre”) zajló tevékenység, illetve
az EU által biztosított pénzek felhasználásának
felügyelete, valamint minderről jelentések készítése
szinten Papp alezredes feladatai közé tartoztak. A
kiképzés hivatalosan 45 napig tartott. A kormány és
a felkelők fegyveresei előre meghatározott arányban
kerültek a táborokba, úgynevezett „közös”, integrált
dandárban „vegyítették” össze őket. Egy dandár
3500 főből állt.
Az EUSEC részéről Papp alezredes egy évig látott
el megfigyelő és tanácsadói szerepet ebben a
beosztásban. A szabad választásokat követően az
Európai Unió megszüntette e tevékenységi kört és
az időközben létrehozott EUSEC Pénzügyi Tanácsadói
csoporttal közösen az ország keleti részébe telepített
kisebb, 3–4 fős részlegeket a Katonai Régió
Parancsnokságokhoz. Ily módon az EU közvetlenül
a helyszínen ellenőrizhette, hogy mennyire sikeres
az „integrációs politika”.
Időközben a korábban 8 főből álló szakértői csoport
létszámát 35-re emelték, mivel a fegyveres erők
vonatkozásában a parancsnoki és pénzügyi alárendeltséget
szét kellett választani. Ennek a feladatnak
a kidolgozására, illetve végrehajtásának felügyeletére
az EUSEC alárendeltségében egy 30 fős pénzügyi
csoport kezdte meg a működését, ahol Csajági Zsigmond
őrnagy, mint pénzügyi szakértő kapott szerepet.
A csoport működése után fél évvel nyilvánvalóvá
vált, hogy a misszió tevékenysége igen hasznos.
Ezért több olyan európai ország is küldött szakértőket,
akik korábban némiképpen szkeptikusan álltak
hozzá az újabb európai uniós szerepvállaláshoz Afrikában
(Luxemburg, Ausztria, Németország, illetve
más országok is). A pénzügyi csoport hivatalos
projekt-megnevezése EUSEC-FIN (finance) volt,
mely elnevezésből is kitűnik, hogy a testület a kongói
hadsereg pénzügyi folyamatainak reformjaiban
segédkezett szakmai tanácsadással. Az EUSEC-FIN
tevékenysége jelentős részben projekt-menedzselésből
állt, mely nagy leterheltséget és rendkívüli módon
pontos munkát jelentett a pénzügyi szakemberek
számára.
Az európai szakértők segítségével megkezdődött
egy új számítástechnikai rendszer kiépítése is, mely
a haderő majdani pénzügyi folyamatait szándékozott
integrálni, megreformálni (a szabályzók felülvizsgálatán
keresztül is) a megbízhatóság, átláthatóság
és egyszerűség jegyében. E rendszer segítségével
hajtották végre az informatikai eszközökkel majdan
dolgozó kongói katonák számítástechnikai-pénzügyi
kiképzését is.
Kijelenthető, hogy az európai tanácsadók szá-
Beszámoló a kongói EUSEC misszióról
31
mára az a projekt jelentette a legnagyobb kihívást,
amelynek keretében a kongói hadsereg teljes létszámának
regisztrációját végezték el, egy általuk
fejlesztett, működtetett és kiépített digitális adatbázisba
rögzítve a kapott adatokat. Komoly feladatnak
bizonyult már e projekt pénzügyi szükségleteinek
a megszerzése is, hiszen a kongói honvédelmi minisztérium
alig rendelkezett forrásokkal s az európai
misszió költségvetése is záros keretekkel bírt.
A regisztráció (Recensement) előkészületei hónapokig
tartottak. A pénzügyi szakemberek több
mint tíz tervvel álltak elő, a helyi katonai, politikai
vezetők részére javaslatokat téve a lehetőség szerinti
leghatékonyabb és leggazdaságosabb kivitelezés érdekében.
Az EU-misszió e téren is komoly problémákkal
találta szemben magát, mivel az országban
gyakorlatilag nem létezett infrastruktúra (az esős
évszak ideje alatt azok az utak is járhatatlanok voltak,
melyek, úgy ahogy a közlekedést biztosíthatták
volna), s a pénzügyi források hiánya is szűkítette a
lehetőségeket.
A műveletben résztvevők hosszú és göröngyös
előkészületi időszakot követően a gyakorlati végrehajtás
során is csak nehézkesen tudták megkezdeni
a regisztrációs projektet. Az európai szakértők úgy
érezték: „szélmalomharcot vívnak az elemekkel”.
Később Kabila kongói elnök egyenes és határozott
utasításának (felelősségre vonási szándékainak
kinyilvánítása) eredményeképpen az európaiakkal
együttműködő helyi hivatalnokok segítették a tanácsadók
munkáját és anyagi támogatást is nyújtottak
a projekt megvalósításhoz. Sokszor az európai
tanácsadók úgy érezték, valójában csak ők akarják
a reformokat, illetve azoknak e legfontosabb részét
végrehajtani (hiszen egy megalapozott adatbázis
összeállítása már korábban is megakadályozhatta
volna a létszámmal, illetőleg azon keresztül a költségvetési
forrásokkal való visszaéléseket, korrupciót.
Nem véletlen, hogy a projekt vezetésével megbízott
kongói főtisztet többször is életveszélyesen megfenyegették).
Mindent összevetve a pénzügyi szakemberek,
közöttük Csajági őrnagy is, komoly tapasztalatokat
szereztek a projekt előkészületei során. A
Kinshasában elkezdett gyakorlati megvalósítás
során az is egyértelművé vált, hogy hiába adott ki
Kabila elnök egyértelmű utasításokat, a munka nem
folyhatott zavartalanul. Az európaiak tudták, mire
kell felkészülni – persze mindig újabb meglepetéssel
szolgáltak a körülmények – és próbálták úgy kezelni
a szituációkat, hogy a lehető leghatékonyabb megoldásokat
tudják „szállítani” a kongóiak számára.
Beszámoló a kongói EUSEC misszióról
3122
A pénzügyi tanácsadó csoport sikeres működésében
Csajági őrnagynak is nagy szerepe volt, mivel
a projekt pénzügyi, logisztikai biztosításának,
végrehajtási folyamatainak tervezése, az EU, illetve
egyéb nemzetközi szervezetek részére történő költségkimutatások
készítése, majdan a megvalósítás,
a logisztikai biztosítás megszervezése, felügyelete,
a felmerülő problémák megoldása mind a feladatai
közé tartoztak. Az őrnagy részt vett a projekt gyakorlati
végrehajtásában is, hiszen szolgálatának második
évében (2007 decemberében) fejezték be az
első, fővároson kívüli regisztráció levezénylését Bas
Congo provinciában, amely az ország legnyugatibb
és egyik leggyönyörűbb térsége. Vagyis a projekt végül
sikeresen elindult és az európai szakértők segítségével
jelenleg is működik.
A pénzügyi tanácsadói csoport tevékenységével
párhuzamosan az EUSEC az ország három legfontosabb
Katonai Régiójába delegálta a katonai
szakértői csoportjait, így Papp alezredes az északon
található Kivu Katonai Régióban, Goma városában
folytatta szolgálatát, egy 3 fős EUSEC-csoport vezetőjeként.
Az ottani szolgálata sem volt könnyűnek
mondható, mivel a Laurent Nkunda tábornok által
vezetett rebellis erők nem mutattak hajlandóságot
fegyvereik letételére, s nem vettek részt az integrációs
folyamatban sem, vagyis állandó fenyegetést
jelentettek a térségben lakók és a békefenntartók
számára. A tábornok által vezetett milicisták a mai
napig komoly fejfájást okoznak a központi kormány
hadseregének és az ENSZ békefenntartóknak. A
ruandai szabadcsapatokkal összefogva folyamatos
támadásokat hajtanak végre a lázadók védtelen települések
ellen.
Habár feladatuk végrehajtása során többször kerültek
az európai tanácsadók igen veszélyes szituációba,
szerencsére minden esetben sikeresen kerültek
ki az embert próbáló helyzetekből. Tudni kell, hogy
Kivu tartomány Ruandával és Ugandával közvetlenül
határos, mely országokból folyamatosan szivárognak
be a különböző fegyveres csoportok, terrorizálva
a kongói polgári lakosságot. A helybeliek
többsége már elmenekült otthonából és az ország
más területein rokonoknál, vagy alkalmi menekülttáborokban
él. Volt olyan idő, amikor öt integrált
dandár (17500 fő) tartózkodott egy időben az alig
magyarországnyi méretű, hegyekkel szabdalt és
rendkívül nehezen járható területen. Az európai
tanácsadók folyamatosan látogatták és segítették a
dandárok működését. A kormánycsapatokat kétszer
is bevetették Nkunda tábornok fegyveresei ellen,
azonban mind a két alkalommal bebizonyosodott,
hogy az újonnan megalakított „közös” dandárok
még nem alkalmasak ilyen méretű és összetettségű
katonai műveletre, sőt, Nkunda még azt is gyakran
elérte, hogy az egykori felkelőkből kiképzett, immáron
állami katonák pénzért, vagy csak egyszerűen
a szabad rablás kedvéért átálljanak, visszatérjenek
Beszámoló a kongói EUSEC misszióról
33
a lázadókhoz. A kormányerőknek mindezek ellenére
végül sikerült kiszorítaniuk a tartományból a
felkelőket, s nyolc hónap elteltével többé-kevésbé
konszolidálódott a helyzet az ország keleti régióiban
is. Ezzel egyidőben az EUSEC egy újabb tanácsadó
csoportot hozott létre a Katanga tartományban található
Lubumbashiban. A tartomány Kongó nyersanyagokban
egyik leggazdagabb területe, amelyért
az ország történelme során szinte minden fegyveres
csoport harcba szállt.
Ide vezényleték át egy francia ezredessel együtt
Papp alezredest is, s itt hoztak létre közösen egy akkor
még csak kísérleti jellegű együttműködést, amely
a későbbiek során példaértékkel szolgált a többi tanácsadó
csoport számára. E területeken komolyabb
harcok nem folytak, integrált dandárt sem kellett
telepíteni, az itt állomásozó reguláris erők elsősorban
az ország bevételeinek közel 40%-át adó bányákat
voltak hivatva megvédeni. Három hónapot töltött itt
a magyar főtiszt, majd 2007. június 1-jén, két éves
szolgálat után befejezte kongói tevékenységét. Az
őt váltó magyar tiszt 2007 szeptemberében érkezett
meg Kinshasába, ahol azonnal meg is kezdte szolgálatát.
A magyar tisztek felkészültségét bizonyítja, hogy
miután hazaérkezett, Papp alezredes az ENSZ képviseletében
szinte azonnal Nepálba utazott és jelenleg is
ott teljesít békefenntartó tevékenységet az UNMIN
(United Nations Mission in Nepal) missziójában.
A misszió megkezdésekor Magyarország még alig
rendelkezett olyan tisztekkel, akik kellő afrikai tereptapasztalattal
bírtak volna, hiszen a korábban hasonló
műveletekben tevékenykedők többsége mára
már nyugdíjba vonult. Hazánk számára kiemelten
fontos, hogy részt vegyen missziós feladatokban,
ahol egy specialista jelenléte bizonyos esetekben
legalább olyan jelentőséggel bír, mint máshol egy
alakulaté (Afrikában különösen nagy a hiány logisztikai,
pénzügyi, informatikai, műszaki és repülésirányítási
szakemberekből).
A szocialista rendszerben sok diák érkezett Afrikából
Magyarországra, közülük a legtöbben még
mindig beszélnek magyarul, s pozitív benyomásokkal
tértek vissza hazájukba, így a magyarok részvétele
az EU afrikai misszióiban kiváló lehetőség a
kapcsolatépítésre.
A fejlődő országok, amelyek napjainkban is csak
lassan kezdenek kilábalni a problémáikból, elfogadnak
bármiféle támogatást, segítséget. Mivel az afrikai országokban
igen sok értékes lehetőség van, amelyeket
csakis a stabilitás megteremtése nyomán lehet megfelelően
kiaknázni, ezért egyre több nemzetközi szervezet
és ország indít speciális projekteket a kontinensre.
Afrika a világ egyik legnagyobb nyersanyaglelőhelye,
kulturális, vallási szokásait csak ott élve lehet igazán
megismerni. Egyénileg ez nem egy egyszerű feladat,
éppen ezért fontosnak ítélem meg, hogy mind a
Honvédség, mind pedig a „civil” élet más területeiről
összegyűjtsük azokat a kellő tudással, tapasztalattal
rendelkező személyeket, akik vállalnák Magyarország
képviseletét a kontinensen. Afrika ugyanis nagyon jó
lehetőséget biztosítana mind az idegen nyelvek, mind
pedig az idegen kultúrák megismerésére, ezek a tapasztalatok
a jövőben pedig jelentős „hasznot” hozhatnának
Magyarország számára.
A NATO mellett hazánk más nemzetközi szervezeteknek
is tagja, mely szerint részt kell vállalnunk a béketámogató
műveletekben is. Az EU is, és az ENSZ is számos
olyan lehetőséget kínál, amelyekben megfelelő tapasztalat
birtokában akár aktív, akár nyugdíjazott katonák,
vagy civilek magas szinten tudnák képviselni hazánkat.
A NATO műveletekhez képest az e missziókban való
részvétel jelentősen kisebb anyagi és személyi leterheltséget
jelent, miképpen egyszerűbben kivitelezhetőek, mégis
jelentős (politikai, katonai, gazdasági, stb.) érdekérvényesítési
lehetőségeket hordoznak magukban, hiszen sokkal
szélesebb körben teszik lehetővé Magyarország képviseletét
a nemzetközi békeműveletekben.
A cikkben leírtak