Cikkek
Etióp Tanulmányok 17. Nemzetközi Konferenciája

Beszámoló - 17th International Conference of Ethiopian Studies (ICES) (Etióp Tanulmányok 17. Nemzetközi Konferenciája)

A fenti elnevezésű konferenciát kétévente rendezik meg, mindig más-más helyszínen, más országban, így a legutóbbi (2007) a norvégiai Trondheimben volt, de rendezték már Moszkvában, Tokióban, Hamburgban stb. is. Mivel az elsőt 1959-ben szervezték meg (Rómában) ez a mostani egyúttal az 50 éves jubileum („Golden Jubilee”) volt, így természetesen az etióp fővárosban, Addisz-Abebában került megrendezésre.

A konferencia, miként ez több előadótól is elhangzott, párját ritkítja a maga nemében. Nincs más példa arra, hogy egy földrajzi régióval vagy országgal kapcsolatban rendszeresen rendezzenek ehhez akár csak hasonló volumenű konferenciát. Az idei ICES-nek több mint 200 résztvevője volt a világ minden részéről. Az előadók mintegy kétharmadát kitevő etiópok mellett a legnépesebb „tábor” az amerikaiaké és a németeké volt, de érkeztek angolok, franciák, svédek, norvégok, japánok, lengyelek, csehek, olaszok, spanyolok, portugálok stb. is. Mellesleg az etióp előadók nagy része is külföldi egyetemekről érkezett „haza”. A 4000 éves etióp kultúra számos tudományágnak biztosít bőséges terepet. A legnépesebb történelmi szekció mellett voltak előadások szociológia, néprajz, régészet, jogtudomány, politológia, neveléstudomány, turizmus, fejlődéstanulmányok stb. témakörökben is.

A konferenciát az Addis Ababa University egy vadonatúj campusán rendezték, a fővárostól mintegy 20 km-re. Ez voltaképpen egyúttal a University of South Africa (UNISA) kihelyezett részlege is egyúttal. Az épületkomplexum pár éve épült, ennek megfelelően nagyon modern. Az auditorium maximum a teljes média felszereltség mellett légkondicionált, ebben tartották minden reggel a plenáris üléseket. Ezt követően, nagyjából fél 11-től minden tudományág elvonult az ugyancsak jól felszerelt (projektor, digitális tábla) termekbe, ahol délután 5-ig tartottak a szekcióülések, egy ebédszünettel. A szekcióüléseken hangzottak el az előadások, a megszabott időkeret 20 perc volt, valamint 10 perc az ezt követő kérdésekre és kommentárokra. A konferencia nyelve az angol volt.

Jómagam „A Hungarian eye-witness of Haile Selassie’s Ethiopia: dr. Kálmán Mészáros” (Hailé Szelasszié Etiópiájának magyar szemtanúja: Dr. Mészáros Kálmán) címmel tartottam előadást. Mészáros Kálmán magyar orvos 1926 és 1937 között élt Etiópiában, amely korszak igen mozgalmas volt az ország történetében. Amellett, hogy Mészáros az etióp császári család több tagját kezelte, s jónéhánnyal bizalmas viszont ápolt, jelen volt egy jelentős csatában, Hailé Szelasszié koronázásán (a császár ki is tüntette), tagja volt diplomáciai misszióknak, az Etióp Vöröskereszt tagjaként részt vett az olasz-etióp háborúban (1935-36), valamint szemtanúja volt az olasz megszállásnak. Mivel emlékiratait magyar nyelven írta, és ezek nagy része is kiadatlan maradt, úgy éreztem, ideje Mészárost bemutatni a nemzetközi történettudománynak is. Vetítéssel fűszerezett előadásom sikert aratott, s utána többen bíztattak, hogy a forrásanyagot angol nyelven publikáljam a jövőben. Lengyel kollégákkal beszélgetve felmerült, hogy a „kis” közép-kelet-európai nyelven született forrásanyag angol nyelvű publikálására egy nemzetközi kutatócsoportot kellene létrehozni.

Ami a személyes élményeimet, benyomásaimat illeti, ezeket nehéz szavakba önteni. Találkozni, majd hosszasan beszélgetni a 82 éves Richard Panhurst-tel, aki az etióp történészek doyenje – „priceless”. Nem elírás, Panhurst valóban etióp történésznek számít, holott Angliában született, életének java részét Etiópiában élte le, amely anyjának, Sylvia Panhurst-nek a választott második hazája lett. (Bővebben: www.etiopia.fw.hu) És ő csak egy a sok közül, akiknek számtalan könyvét olvastam, használom, most pedig szemtől szembe találkozhattam velük.

Talán érdemes pár szót ejteni a konferencia „logisztikájáról” is. A résztvevők egy része addisz-abebai szállodákban lakott, ahonnan az egyetem busza szállította őket a konferencia helyszínére. Mások, mint én is, a konferenciának helyt adó campuson laktak, ingyen és bérmentve, mindennel felszerelt apartmanokban. Ugyancsak térítésmentesen adták a reggelit, illetve az ebédet: a menzán kb. 6 féle ételből lehetett mindig választani, nemzetközi és etióp ételeket egyaránt. Minden estére volt külön program is. Az első este természetesen a nyitófogadásé volt, amelyre az addisz-abebai Sheraton szállóban került sor, s a konferenciát az etióp köztársasági elnök nyitotta meg. Második este ugyanitt kulturális program volt, amelynek során a norvég nagykövetség fiatal tisztviselői etióp népzenét játszottak! A harmadik estén a japán nagykövetségre voltunk hivatalosak, a negyedik este pedig a konferencia zárása volt az Etióp Tanulmányok Intézetében.