Cikkek
Húsz éve szabadult Mandela
Menetelésünk a szabadság felé visszafordíthatatlan – mondta a Victor-Verster börtönből szabaduló Nelson Mandela 1990-ben, 27 évnyi fogság után. A Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnöke idén 91 éves, a világ néhány hétig ismét életéről beszél majd.
A Mandela-mánia okozója elsősorban az, hogy Invictus címmel a mozikba került (és kerül hamarosan Európában is) egy 1995-ben játszódó film, amelyet Clint Eastwood rendezett, és amelyben Morgan Freeman játssza az elnököt. Másrészt emlékezik a világ arra is, hogy éppen 20 éve lesz, hogy 1990-ben kiszabadult a fogságból.
A fiatal Mandela az apartheid diszkriminatív törvényei és kiközösítése ellenére európai szellemű neveltetésben részesült. 1938-ban beiratkozott a feketék számára fenntartott Fort Hare-i egyetemre, két év múlva azonban a fajgyűlölő rezsim elleni tüntetéseken való részvétel miatt kicsapták.
A rasszista megkülönböztetés, az őslakosság gettókba kényszerítése ellen tiltakozva, 1944-ben belépett a feketék jogaiért küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszusba (ANC), amely mára az ország meghatározó politikai ereje.
Tömegtüntetéseket szervezett, mozgósító beszédeket tartott, röplapokat írt, a fekete lakosságot passzív ellenállás tanúsítására ösztönözte. 1955-ben álnéven vett részt azon a „népi kongresszuson”, amelyen szövetségre lépett az ANC, a Színesbőrűek kongresszusa, a Dél-ázsiai kongresszus és a fehérek Demokratikus kongresszusa. Az eseményen elfogadták a szabadságjogi chartát, amely kimondta, hogy a hatalmat Dél-Afrika egész népének kell átadni.
Dél-Afrikában az 1960-as évek a szabadságjogok súlyos korlátozását hozták: az afrikai politikai ébredést jelképező ANC-t betiltották, a sharpeville-i mészárlás után pedig 1964-ben életfogytiglani börtönre ítélték a szabotázzsal, és a kormány megbuktatásának tervezésével vádolt Mandelát. Apartheid-ellenes aktivistaként 27 évig raboskodott, nagyrészt a fokföldi Robben-sziget börtönében.
Nem csak a dél-afrikaiak, de egy generáció számára a világ minden pontján meghatározó pillanat volt, amikor 1990. február 1-jén Nelson Mandela újra szabad lett. Egy fiatal ellenzéki újságíró így emlékezett vissza a pillanatra a BBC-n: „Minden, amiben a családom és a barátaim hittek, megvalósulni látszott: hogy legyőzhetjük az Apartheidet, hogy a dél-afrikai nép igazi vezetői kiszabadulhatnak a börtönből, és hogy a vágyaink valóra válnak”.
Bár a Mandela kiszabadulását ünneplő tömeg spontán népünnepélyén a rendőrség a felvonulók egy részét még megverte, az eufória nem csillapodott.
„Nem törődtünk vele, mert Mandela szabadon bocsátása volt a legtöbb, amit el lehetett érni. Az Apartheid vereséget szenvedett. A világ elmarasztaló és megvető szavai, és milliók áldozata Dél-Afrikán belül és kívül végül összeroppantották. Győztünk.” – emlékezett Audrey Brown, aki most a BBC World Service-nél dolgozik.
1993-ban de Klerk és Mandela Nobel-békedíjat kaptak, 1994-ben az első demokratikus választásokat a Nelson Mandela vezette ANC nyerte. Koalíciós kormányt alakított a Nemzeti Párt és az Inkhata Szabadság Párt részvételével. Mandela sokat tett azért, hogy az apartheid-korszak lezárulta után a vegyes lakosságú Dél-Afrika nemzetiségei között újból kialakulhasson a bizalom. 1999-ig tartó elnöksége a nemzetközi közösség nagyrabecsülését is kivívta.
megjelent: www.ithink.hu
A fiatal Mandela az apartheid diszkriminatív törvényei és kiközösítése ellenére európai szellemű neveltetésben részesült. 1938-ban beiratkozott a feketék számára fenntartott Fort Hare-i egyetemre, két év múlva azonban a fajgyűlölő rezsim elleni tüntetéseken való részvétel miatt kicsapták.
A rasszista megkülönböztetés, az őslakosság gettókba kényszerítése ellen tiltakozva, 1944-ben belépett a feketék jogaiért küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszusba (ANC), amely mára az ország meghatározó politikai ereje.
Tömegtüntetéseket szervezett, mozgósító beszédeket tartott, röplapokat írt, a fekete lakosságot passzív ellenállás tanúsítására ösztönözte. 1955-ben álnéven vett részt azon a „népi kongresszuson”, amelyen szövetségre lépett az ANC, a Színesbőrűek kongresszusa, a Dél-ázsiai kongresszus és a fehérek Demokratikus kongresszusa. Az eseményen elfogadták a szabadságjogi chartát, amely kimondta, hogy a hatalmat Dél-Afrika egész népének kell átadni.
Dél-Afrikában az 1960-as évek a szabadságjogok súlyos korlátozását hozták: az afrikai politikai ébredést jelképező ANC-t betiltották, a sharpeville-i mészárlás után pedig 1964-ben életfogytiglani börtönre ítélték a szabotázzsal, és a kormány megbuktatásának tervezésével vádolt Mandelát. Apartheid-ellenes aktivistaként 27 évig raboskodott, nagyrészt a fokföldi Robben-sziget börtönében.
Nem csak a dél-afrikaiak, de egy generáció számára a világ minden pontján meghatározó pillanat volt, amikor 1990. február 1-jén Nelson Mandela újra szabad lett. Egy fiatal ellenzéki újságíró így emlékezett vissza a pillanatra a BBC-n: „Minden, amiben a családom és a barátaim hittek, megvalósulni látszott: hogy legyőzhetjük az Apartheidet, hogy a dél-afrikai nép igazi vezetői kiszabadulhatnak a börtönből, és hogy a vágyaink valóra válnak”.
Bár a Mandela kiszabadulását ünneplő tömeg spontán népünnepélyén a rendőrség a felvonulók egy részét még megverte, az eufória nem csillapodott.
„Nem törődtünk vele, mert Mandela szabadon bocsátása volt a legtöbb, amit el lehetett érni. Az Apartheid vereséget szenvedett. A világ elmarasztaló és megvető szavai, és milliók áldozata Dél-Afrikán belül és kívül végül összeroppantották. Győztünk.” – emlékezett Audrey Brown, aki most a BBC World Service-nél dolgozik.
1993-ban de Klerk és Mandela Nobel-békedíjat kaptak, 1994-ben az első demokratikus választásokat a Nelson Mandela vezette ANC nyerte. Koalíciós kormányt alakított a Nemzeti Párt és az Inkhata Szabadság Párt részvételével. Mandela sokat tett azért, hogy az apartheid-korszak lezárulta után a vegyes lakosságú Dél-Afrika nemzetiségei között újból kialakulhasson a bizalom. 1999-ig tartó elnöksége a nemzetközi közösség nagyrabecsülését is kivívta.
megjelent: www.ithink.hu
