„Nigéria célja, hogy a nukleáris energiát áramtermelésre és más békés célokra használja fel” – hirdette meg az új irányt 2006 februárban Olusegun Obasanjo, az ország akkori elnöke. Az eredeti terv szerint 2015-re 40 ezer megawatt teljesítménnyel kellene üzemelnie két nagy atomerőműnek. Ezek mellett további alternatív energiaforrások bevonásának infrastrukturális fejlesztését is célul tűzte ki a nyugat-afrikai óriásállam – egyes tanulmányok szerint további 11 ezer megawattnyi teljesítmény nyerhető ki vízenergiából.

A négy évvel ezelőtti bejelentést nem követte gyors fejlesztés, Nigéria atomprogramja továbbra is kezdeti stádiumban ragadva várja az indulást.

Az indulásra pedig hamarosan sor kerülhet, ezúttal teheráni segítséggel. Khosrow Rezazadeh nagykövet február 9-én, az Iráni Köztársaság megszületésének 31. évfordulóján jelentette be újságíróknak, hogy országa kész Nigériának műszaki segítséget nyújtani, hogy az afrikai ország leküzdhesse energiaellátási zavarait.

Az iráni nagykövet úgy vélekedett: egy Nigéria-méretű, népes ország akkor jár el bölcsen, ha nem csak véges szénhidrogén-készletéből próbálja fedezni a szükséges energia előállítását. Egyúttal megismételte Ahmedinezsád elnök aznapi bejelentését, miszerint Irán immár nukleáris állam, amely legyártotta a 20 százalékos szintre dúsított urán első tételét.

Erre orvosi és ipari célokból volt szükség – jelezte az iráni nagykövet –, és nem érti, miért válaszolt a nyugati sajtó negatívan a bejelentésre. „Hiszen ahhoz, hogy tömegpusztító fegyverek gyártására legyen használható, az uránnak 95 százalékos dúsításúnak kellene lennie” – tette hozzá.

A bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) a szokatlan iráni segítség ellenére is pozitívan ítélte meg a nigériai fejlesztés hírét. A NAÜ főigazgatójának képviselője, Dr. Vincent Nkong-Njock, nukleáris energia mérnök a nigériai terv abujai bemutatóján a következőket mondta:

„Mivel nagyon fontos az ország számára, az atomenergia előállításához szükséges infrastruktúra kiépítését rendkívül alaposan kell előkészíteni, és szükséges a megfelelő emberi, pénzügyi és logisztikai erőforrások megteremtése is.”

Irán atomprogramja jó ideje zavarja a fejlett nyugati államokat, különösen az USA-t és európai szövetségeseit, akik attól tartanak, hogy a civil program álca, amely valójában atomfegyverek kifejlesztését hivatott leplezni.

Ismeretes, hogy 2004-ben az Egyesült Államok jelezte, helyteleníti Nigéria nukleáris programját, amelynek békés céljairól sem volt maradéktalanul meggyőződve. Akkori sajtóhírek szerint az afrikai ország Pakisztántól és Észak-Koreától beszerzendő technológiákról tárgyalt. Válaszul Nigéria azt közölte, hogy nukleáris programja elsősorban helyi szakemberek fejlesztésein és szaktudásán alapul majd, külföldi segítséget nem kíván igénybe venni.

Ha azonban alaposabban megnézzük az elmúlt hónapok nemzetközi történéseit a nukleáris témát illetően, talán kissé meglepetten olvashatjuk, hogy nemrég egy dél-koreai vezetésű konzorcium, a KEPCO nyerte el az Egyesült Arab Emírségekben nukleáris rektorok építésére kiírt tendert. A koreaiak bejelentették, hogy a térségen kívüli hasonló projektekben is örömmel vesznek részt a jövőben. Nigéria is e tekintetben célterepe lehet az egyébként – szinte értelemszerűen – amerikai partnerséget is maga mögött tudható ázsiaiaknak, akik az iráni aspirációk számára is komoly versenyt jelenthetnek.

A cikk megjelent: Kitekintő.hu