Cikkek
Béke és Biztonság Afrikai Éve - Megoldás született a problémákra?
Az Afrikai Unió (AU) és a Világbank saját programjaik együttes erejével kívánják elérni a gazdasági fejlődést, a biztonságos hétköznapokat valamint a hosszan tartó béke kialakítását a kontinens „forró” gócpontjaiban. A két, párhuzamosan futó projekt a 'Béke és Biztonság Afrikai Éve' valamint a 'Jelentés a Világ fejlődéséről 2011' feladata a sok országban tapasztalható kaotikus, antidemokratikus állapotok javítása.
A két fél, kiegészülve egyéb regionális szervezetek képviselőivel az Addisz-Abebában tartott 14. AU csúcstalálkozón ült asztalhoz, hogy megvitassák a múltban elkövetett hibákat, és ezekből okulva vázoljanak fel a jövőre vonatkozó lehetőségeket a konfliktusok kezelése érdekében. Az AU Bizottságának elnöke, a gaboni Jean Ping kijelentette, a békét és biztonságot veszélyeztető kihívások kezelését Afrikának kell elvégeznie, ellenkező esetben nem lesz fenntartható a béke, a helyiek ugyanis jobban értik a problémákat, mint a távolról érkezettek. „Mert mi tudjuk, mely megoldások fognak működni és hogyan tudjuk ezeket végrehajtani. És mert ezek a mi problémáink, nekünk kell majd együtt élnünk a következményekkel.”
A Világbank elnöke, B. Robert Zoellick elismerően szólt az afrikai regionális szerveződésekről, melyek úttörő szerepet játszottak a konfliktus-menedzsment terén. „Az ilyen események kitűnő lehetőséget adnak a tapasztalatok és a megoldásokat célzó ötletek cseréjére.” Zoellick visszafogott nyilatkozata nem meglepő, számos afrikai állam a nyugati intézmények, köztük a Világbank számlájára írja a bajokat, amelyek a rájuk erőltetett programok miatt a mai napig gátat jelentenek a valódi fejlődésnek. Az afrikaiak úgy vélik ezek a „kiigazítási programok” vélhetően a problémák konzerválását, egyes esetekben azok súlyosbodását eredményezték.
Természetesen a kontinens államainak véleménye is érthető, ugyanakkor elfedi azt a tényt, hogy a fejlődő afrikai országok nagy része is rászorul a nyugati segélyekre, ráadásul a 21. század globalizált világában nem léteznek lokális gócpontok. Példaként elég csak Kelet-Afrika egyik államát, Szomáliát említeni, mely ország belpolitikai problémái már az egész régió (és a világkereskedelmet meghatározó) tengeri-kereskedelmét veszélyeztetik. Kétségtelen, hogy a hibás megoldások súlyos gondokat okozhatnak, és okoztak már korábban is, de a következmények nem maradnak, nem maradtak Afrika határain belül: évente több tízezer menekült igyekszik Európába a jobb megélhetés reményében, és ezek a szerencsétlen sorsú emberek immáron nem az AU, hanem az Európai Unió, illetve az európai országok problémáját jelentik. Ezért is fontos tehát, hogy a két intézmény, kiegészülve egyéb szervezetekkel, közösen és mindenekelőtt hatékonyan tudjon fellépni a biztonságot és békét veszélyeztető tényezőkkel szemben.
De vajon a két program segít-e felszámolni a konfliktusokat? Miközben a Világbank jelentése valójában egy mély kutatás, remélhetőleg számos gyakorlatias és hasznos tanáccsal tud majd szolgálni a béke-építés terén. Fő célja az, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a helyes megelőzési és konfliktus-megoldó helyzetekre. A nagyszabású, 2010 végén kiadásra kerülő jelentés már most számos helyi, regionális és globális szereplő figyelmét felkeltette. Az AU programja, mely 2010-et a Béke és Biztonság évének deklarálta, jóval gyakorlatiasabb, számos politika megteremtését célozza, melyek hatásosak lehetnek a problémamegoldás tekintetében és egy minden tekintetben békés politikai és társadalmi környezetet eredményeznek. A projekt része az AU és a szervezet által végzett egyéb tevékenységek láthatóságának növelése, melyek segíthetnek a béke és a biztonság terjesztésében.
A két szervezet együttműködése mindenképpen bizakodásra ad okot, a kontinens-szerte tapasztalható konfliktusok sokasága azonban kérdésessé teszi, vajon közösen megfogalmazott célok és vastag könyvekben kiadott jelentések mennyiben fogják segíteni a béke terjesztését, miközben példának okán Robert Mugabe, Zimbabwe „örökös” diktátora továbbra is mindenben élvezi az Afrikai Unió teljes támogatását.
A cikk megjelent: Kitekintő.hu
A Világbank elnöke, B. Robert Zoellick elismerően szólt az afrikai regionális szerveződésekről, melyek úttörő szerepet játszottak a konfliktus-menedzsment terén. „Az ilyen események kitűnő lehetőséget adnak a tapasztalatok és a megoldásokat célzó ötletek cseréjére.” Zoellick visszafogott nyilatkozata nem meglepő, számos afrikai állam a nyugati intézmények, köztük a Világbank számlájára írja a bajokat, amelyek a rájuk erőltetett programok miatt a mai napig gátat jelentenek a valódi fejlődésnek. Az afrikaiak úgy vélik ezek a „kiigazítási programok” vélhetően a problémák konzerválását, egyes esetekben azok súlyosbodását eredményezték.
Természetesen a kontinens államainak véleménye is érthető, ugyanakkor elfedi azt a tényt, hogy a fejlődő afrikai országok nagy része is rászorul a nyugati segélyekre, ráadásul a 21. század globalizált világában nem léteznek lokális gócpontok. Példaként elég csak Kelet-Afrika egyik államát, Szomáliát említeni, mely ország belpolitikai problémái már az egész régió (és a világkereskedelmet meghatározó) tengeri-kereskedelmét veszélyeztetik. Kétségtelen, hogy a hibás megoldások súlyos gondokat okozhatnak, és okoztak már korábban is, de a következmények nem maradnak, nem maradtak Afrika határain belül: évente több tízezer menekült igyekszik Európába a jobb megélhetés reményében, és ezek a szerencsétlen sorsú emberek immáron nem az AU, hanem az Európai Unió, illetve az európai országok problémáját jelentik. Ezért is fontos tehát, hogy a két intézmény, kiegészülve egyéb szervezetekkel, közösen és mindenekelőtt hatékonyan tudjon fellépni a biztonságot és békét veszélyeztető tényezőkkel szemben.
De vajon a két program segít-e felszámolni a konfliktusokat? Miközben a Világbank jelentése valójában egy mély kutatás, remélhetőleg számos gyakorlatias és hasznos tanáccsal tud majd szolgálni a béke-építés terén. Fő célja az, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a helyes megelőzési és konfliktus-megoldó helyzetekre. A nagyszabású, 2010 végén kiadásra kerülő jelentés már most számos helyi, regionális és globális szereplő figyelmét felkeltette. Az AU programja, mely 2010-et a Béke és Biztonság évének deklarálta, jóval gyakorlatiasabb, számos politika megteremtését célozza, melyek hatásosak lehetnek a problémamegoldás tekintetében és egy minden tekintetben békés politikai és társadalmi környezetet eredményeznek. A projekt része az AU és a szervezet által végzett egyéb tevékenységek láthatóságának növelése, melyek segíthetnek a béke és a biztonság terjesztésében.
A két szervezet együttműködése mindenképpen bizakodásra ad okot, a kontinens-szerte tapasztalható konfliktusok sokasága azonban kérdésessé teszi, vajon közösen megfogalmazott célok és vastag könyvekben kiadott jelentések mennyiben fogják segíteni a béke terjesztését, miközben példának okán Robert Mugabe, Zimbabwe „örökös” diktátora továbbra is mindenben élvezi az Afrikai Unió teljes támogatását.
A cikk megjelent: Kitekintő.hu
