Cikkek
Afrika napja - afrikai gazdasági lehetőségek
1963-ban Addis Abbebában az Afrikai Egység Szervezet csúcsértekezletén az alakuló modern Afrika alapítói eldöntötték, hogy minden évben május 25-én megünneplik a nemzetközi Afrika Napot. Akkor az Afrikai Egység Szervezet – a mai Afrikai Unió jogelőd szervezete – a gyarmatosítás lezárásának szószólója és Afrika hangja volt a nemzetközi porondon. A szervezet célja a mai napig is az afrikai népek egységének és szolidaritásának elősegítése, a gazdasági, politikai és más területeken folytatott együttműködések fejlesztése. Az alapelv: az egyenjogúság, a tömbönkívüliség, és a be nem avatkozás politikája.
Írta: Belényesi Pál, Morenth Péter
Írta: Belényesi Pál, Morenth Péter
Mára Afrika megszabadult a klasszikus gyarmatosítástól, de még mindig nem mentes az erőszaktól és a nyomortól. Ugyanakkor vannak olyan országai, amelyek gazdasági eredményei egyes fejlett államokét is megelőzik. A Világbank adatai szerint több afrikai ország gazdasági növekedése évek óta meghaladja az 5%-ot.
Azóta az Afrika Nap mind az afrikai országok, mind más népek számára ugyanazt jelenti: az afrikai kontinens ünneplését.
Több hazai szervezet és intézmény méltó módon igyekszik köszönteni az emberiség bölcsőjét, és megmutatni, hogy a nehézségek és a konfliktusok ellenére megannyi szépség és boldogság lakozik az afrikai emberek szívében és kultúrájában. A Magyar Afrika Platform „Afrika Ünnepe” fesztiváljával nem csak a már szinte unalomig ismételt küzdelmekre, harcra szeretné felhívni a figyelmet, hanem a kulturális különbségekből fakadó értékekre is. Ma az Afrikai-Magyar Egyesület, az Afrimázs és az Ebony Kulturális Egyesület szervezésében „Afrika magyar szemmel” dokumentumfilmek éjszakája lesz, és Pécsett a Pécsi Tudományegyetem Afrika Kutatóközpontja május 25-e és 29-e között „Oly távol, és mégis közel” címmel Afrikai Hetet, és ennek keretében nemzetközi afrikanisztika konferenciát szervez.
Sajnos, Magyarországon csak erre a hétre terjed ki a felfokozott figyelem Afrikára, pedig kellene figyelni más alkalommal is.
Afrika korábban, ha nem is volt szerves része a magyar gazdaságnak, de számos magyar vállalat képviseltette magát az afrikai piacon. A magyar TESCO révén sok száz magyar családfő élt és alkotott a családtagjaival együtt a fekete kontinensen. Emellett több nagy létszámú nagykövetségünk volt 1989 előtt Afrikában, és a nemzetközi szervezetek is sokkal több magyar szakembert alkalmaztak akkoriban a szub-szaharai térségben. Ugyanakkor, majd három évtizeden át számos afrikai diákot képeztünk ki az akkori költségvetés terhére hazai egyetemeken, akik közül sokan felelős és fontos pozíciókat töltöttek be hazatérve, többen egészen miniszteri szintig jutottak. Sajnos a „volt diákokkal” sem tartja senki a kapcsolatot, így a potenciális bilaterális érdeket megjelenítő gazdasági kapcsolatoknak még esélye sincs.
Bár az ACP (afrikai-karibi-csendes-óceáni térség) kiemelt szereppel van jelen az EU kulturális és költségvetési palettáján, néhány afrikai országot az EU kiemelten kezel. Így például Nigériával 2009 novemberében az Európai Bizottság újabb, 677 millió eurós fejlesztési megállapodást írt alá. A magyar jelenlét mára gyökeresen lecsökkent Nigériában, pedig az OPEC szerint Nigéria ma a 6. olajkitermelő ország a világban. Nigéria gázkészlete az egyik legnagyobb a világon, és mivel helyben minimális a szükséglet – hiszen nincs fűtésre igény – ennek nagy része exportálható. A magyar befektetési lehetőségekben legalább elgondolkodni érdemes lenne.
A magyar vállalkozások jelenleg elhanyagolható EU-s támogatást használnak fel a tevékenységeik afrikai promotálására, pedig a rendelkezésre álló források komoly lehetőségeket adhatnak. Az Európai Fejlesztési Alaphoz (EDF) való hozzáférés – melynek Magyarország jelenleg nettó befizetője – a magyar vállalkozásoknak rendszeridegen, így az elnyerhető befektetés-támogató források nagy részét nyugat-európai cégek viszik el. Ennek javítása érdekében szükséges lenne a brüsszeli jelenlétet növelni, a lobbierőt koncentrálni, hiszen a magyar vállalkozások nem rendelkeznek megfelelő brüsszeli forrásszerzési ismerettel. Magyarország mintegy 8 milliárd forintot fizet be az EU nemzetközi fejlesztési alapjába 2013-ig, ami az azt követő 5 éves időszakra majd – a GDP-hez viszonyítva – a duplája lesz.
Véleményünk szerint a hulladékgazdálkodás- és feldolgozás, környezetvédelem, olajipar, agráripar, oktatás, vízgazdálkodás, fenntartható energia, szakemberképzés- és közvetítés, technológiai transzfer, valamint az építőipar területe azok, amelyeken már rövidtávon is együttműködési lehetőségek látszanak Afrikában. A forrásoknak azonban utána kell menni, és kitartóan küzdeni kell értük, hiszen a lehetőségek már a magyarországi cégek számára is elérhetőek.
Morenth Péter az Afrikai Kereskedelmi és Fejlesztési Iroda (ATDO) ügyvezető igazgatója, a Lesothoi Királyság tiszteletbeli konzulja / Belényesi Pál partner a Brussels Consulting-ban.
A cikk megjelent: Kitekintő.hu
Azóta az Afrika Nap mind az afrikai országok, mind más népek számára ugyanazt jelenti: az afrikai kontinens ünneplését.
Több hazai szervezet és intézmény méltó módon igyekszik köszönteni az emberiség bölcsőjét, és megmutatni, hogy a nehézségek és a konfliktusok ellenére megannyi szépség és boldogság lakozik az afrikai emberek szívében és kultúrájában. A Magyar Afrika Platform „Afrika Ünnepe” fesztiváljával nem csak a már szinte unalomig ismételt küzdelmekre, harcra szeretné felhívni a figyelmet, hanem a kulturális különbségekből fakadó értékekre is. Ma az Afrikai-Magyar Egyesület, az Afrimázs és az Ebony Kulturális Egyesület szervezésében „Afrika magyar szemmel” dokumentumfilmek éjszakája lesz, és Pécsett a Pécsi Tudományegyetem Afrika Kutatóközpontja május 25-e és 29-e között „Oly távol, és mégis közel” címmel Afrikai Hetet, és ennek keretében nemzetközi afrikanisztika konferenciát szervez.
Sajnos, Magyarországon csak erre a hétre terjed ki a felfokozott figyelem Afrikára, pedig kellene figyelni más alkalommal is.
Afrika korábban, ha nem is volt szerves része a magyar gazdaságnak, de számos magyar vállalat képviseltette magát az afrikai piacon. A magyar TESCO révén sok száz magyar családfő élt és alkotott a családtagjaival együtt a fekete kontinensen. Emellett több nagy létszámú nagykövetségünk volt 1989 előtt Afrikában, és a nemzetközi szervezetek is sokkal több magyar szakembert alkalmaztak akkoriban a szub-szaharai térségben. Ugyanakkor, majd három évtizeden át számos afrikai diákot képeztünk ki az akkori költségvetés terhére hazai egyetemeken, akik közül sokan felelős és fontos pozíciókat töltöttek be hazatérve, többen egészen miniszteri szintig jutottak. Sajnos a „volt diákokkal” sem tartja senki a kapcsolatot, így a potenciális bilaterális érdeket megjelenítő gazdasági kapcsolatoknak még esélye sincs.
Bár az ACP (afrikai-karibi-csendes-óceáni térség) kiemelt szereppel van jelen az EU kulturális és költségvetési palettáján, néhány afrikai országot az EU kiemelten kezel. Így például Nigériával 2009 novemberében az Európai Bizottság újabb, 677 millió eurós fejlesztési megállapodást írt alá. A magyar jelenlét mára gyökeresen lecsökkent Nigériában, pedig az OPEC szerint Nigéria ma a 6. olajkitermelő ország a világban. Nigéria gázkészlete az egyik legnagyobb a világon, és mivel helyben minimális a szükséglet – hiszen nincs fűtésre igény – ennek nagy része exportálható. A magyar befektetési lehetőségekben legalább elgondolkodni érdemes lenne.
A magyar vállalkozások jelenleg elhanyagolható EU-s támogatást használnak fel a tevékenységeik afrikai promotálására, pedig a rendelkezésre álló források komoly lehetőségeket adhatnak. Az Európai Fejlesztési Alaphoz (EDF) való hozzáférés – melynek Magyarország jelenleg nettó befizetője – a magyar vállalkozásoknak rendszeridegen, így az elnyerhető befektetés-támogató források nagy részét nyugat-európai cégek viszik el. Ennek javítása érdekében szükséges lenne a brüsszeli jelenlétet növelni, a lobbierőt koncentrálni, hiszen a magyar vállalkozások nem rendelkeznek megfelelő brüsszeli forrásszerzési ismerettel. Magyarország mintegy 8 milliárd forintot fizet be az EU nemzetközi fejlesztési alapjába 2013-ig, ami az azt követő 5 éves időszakra majd – a GDP-hez viszonyítva – a duplája lesz.
Véleményünk szerint a hulladékgazdálkodás- és feldolgozás, környezetvédelem, olajipar, agráripar, oktatás, vízgazdálkodás, fenntartható energia, szakemberképzés- és közvetítés, technológiai transzfer, valamint az építőipar területe azok, amelyeken már rövidtávon is együttműködési lehetőségek látszanak Afrikában. A forrásoknak azonban utána kell menni, és kitartóan küzdeni kell értük, hiszen a lehetőségek már a magyarországi cégek számára is elérhetőek.
Morenth Péter az Afrikai Kereskedelmi és Fejlesztési Iroda (ATDO) ügyvezető igazgatója, a Lesothoi Királyság tiszteletbeli konzulja / Belényesi Pál partner a Brussels Consulting-ban.
A cikk megjelent: Kitekintő.hu
