Cikkek
Tényleg lakik országunkban 200 ezer afrikai?
Számtalan tévhit és hamis elképzelés él az emberekben a Magyarországot érintő migrációs tendenciák mértékét és számadatait illetően, pedig abban konszenzus kezd kialakulni a szakértők, a témával foglalkozó civil szervezetek és a politikusok között, hogy a bevándorlás az ország jövőjének egyik meghatározó jelentőségű kérdése lesz, rövid időn belül.
Az Európai Unió országaiban, – köztük hazánkban is – egyre többen tekintik fontos eszköznek a harmadik országokból történő bevándorlást, elsősorban a népességcsökkenésből és a társadalom elöregedéséből fakadó problémák megoldására. Annak ellenére, hogy az EU országainak életét a migránsként érkezők egyre nagyobb mértékben határozzák meg, kevesen tudják helyesen megbecsülni, számszerűen milyen nagyságrendekről beszélhetünk az egyes tagállamok népességéhez viszonyítva.
Az Eurostat adatai szerint az Unió 27 tagállamában legálisan közel 20 millió EU-n kívüli külföldi állampolgár tartózkodott 2008-ban, ami a teljes lakosság majd 4%-át tette ki. Az EU 27 tagállamában tartózkodó külföldi állampolgárok száma és a teljes népességhez viszonyított aránya egyaránt növekszik évről-évre. Az Európai Bizottság főigazgatóságaként működő statisztikai hivatal közlése szerint a legtöbb (4,7 millió fő) harmadik országbeli személy Németországban él, ami azt jelenti, hogy az ország populációjának 5,7%-a EU-n kívüli országból származik. A németeket egyébként a spanyolok, az olaszok, a britek és a franciák követik a sorban, sőt ezen államokban 2 millió feletti az EU-n kívüli állampolgárok száma. Elmondhatjuk tehát, hogy az Európai Unió öt legnagyobb népességű országában tartózkodik a legtöbb harmadik országbeli személy, azonban a teljes népességhez viszonyított arányuk néhány esetben elmarad a kisebb országokétól (pl.: Ausztria, Ciprus, Észtország és Lettország). Mindezek mellett feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy az EU-ban tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kicsivel több mint fele a földrész valamely unión kívüli országának állampolgára, a fennmaradó hányad megközelítőleg azonos arányban oszlik meg az ázsiai, afrikai és amerikai kontinensről érkezett állampolgárok között. Lettországban és Szlovéniában például alig él európai kontinensen kívüli ország állampolgára. A Litvániában és Ausztriában tartózkodó harmadik országbeliek több mint 80%-a szintén Európából származik, de míg az előbbiben a szétesett Szovjetunió utódállamai (Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna), addig az utóbbiban a balkáni országok (Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina) állampolgárai élnek nagy számban. Ezekkel ellentétben Spanyolországban már más tendenciákról beszélhetünk, ugyanis az ott tartózkodó harmadik országbeliek csupán 6%-a az európai kontinens valamely országának állampolgára, példának okán a legtöbben dél-amerikaiak. Ezzel szemben Belgiumban és Portugáliában a legtöbb a harmadik országbeli afrikai állampolgár, Svédországban pedig az ázsiaiak vannak nagy számban.
Bár Magyarországon az EU-n kívülről érkezett migránsok nagyságrendje ennél jóval kisebb – kb. 80 ezer főt jelent, mely az összlakosság 0,8%-át teszi ki csupán –, mégis a lakosság körében számos tévhit és előítélet él a nálunk élő külföldiekkel kapcsolatban. A pontatlan elképzelések továbbélésének egyik oka persze éppen ez lehet, hogy hazánkban nem élnek igazán nagy számban eltérő kultúrájú bevándorlók és Magyarország az Európai Unión belül sem számít bevándorlási célországnak. (Ráadásul a képet árnyalja a határon túli magyarok bevándorlása, akik a statisztikákban nagy számban jelennek meg ugyan, de a társadalom által alkotott képben egyáltalán nem „bevándorlóként” szerepelnek.)
A társadalmi érzékelés szempontjából „feltűnőbb” és a médiában is felülreprezentált bevándorlói csoportot alkotnak a Magyarországon élő afrikaiak. Talán épp ez a két fő ok, amiért a közvélemény többnyire a valós szám sokszorosára becsüli arányukat. Éppen ezért a „Feketén-Fehéren – itt vagyunk!” (EIA/2010/3.1.4.1.) című, az Európai Integrációs Alap/Belügyminisztérium által támogatott 2011-ben induló országos kutatási és kommunikációs projekt egyik fő célja a hazánkban élő afrikai bevándorlókkal kapcsolatos kép megalkotása, valamint az érintettek motivációinak, életútjainak és integrációs körülményeinek feltárása. A projekt legfőbb törekvése a jelen helyzet megismertetése a közvéleménnyel, azon belül is kiemelt hangsúlyt fektetve a jövő generációja tájékozottságának és tudásának bővítésére, ezáltal a fiatalok jártasságot szerezhetnek a migrációs kérdésekkel kapcsolatban, így megteremtődhet a társadalmi nyitottság és integráció, valamint a bevándorlás szükségszerűségének felismerése, továbbá egy egységes, mindenki számára kedvező koncepcióval rendelkező bevándorlási politika kialakítása és megalkotása.
A Központi Statisztikai Hivatal Magyarországra vonatkozó adatai szerint az elmúlt években jelentősen nőtt a hazánkban élő afrikai bevándorlók száma. A tartózkodásra, bevándorlásra, illetve letelepedésre jogosító engedéllyel rendelkező afrikai állampolgárok száma eszerint 2010 elején 2513 főre emelkedett, ami 2009-hez képest 26%-os növekedést jelent. Zömük (több mint 1500 fő) a közép-magyarországi régióban, tehát Budapesten és környékén él. Az afrikai migránsok 43%-a Észak-Afrikából, tehát a Maghreb-térségből érkezett, a Szaharától délre fekvő területekről jött vándorok pedig több mint fele Nigériából származik. Meglepő lehet, hogy a középiskolai diákok és az egyetemi hallgatók körében végzett, széleskörű, kérdőíves megkérdezésen alapuló országos felmérés előzetes adatai szerint, sokan becsülik ennek többszörösére (nem ritkán kétszer-négyszer többre), vagy éppen ellenkezőleg, ennek töredékére a Magyarországon élő afrikaiak számát. Szintén sokféle elképzelést látni arra vonatkozóan, milyen céllal érkeznek országunkba az afrikai emberek, a tendenciák viszont azt mutatják, hogy többségük tanulási, munkavállalási, néhány esetben pedig családegyesítési céllal jön hozzánk.
A projekt további célkitűzése, hogy a vándorlók motivációit személyekre lebontva feltérképezze, valamint a valós tényeket és történeteket kommunikálja, ezáltal számos hamis elképzelés és tévhit dőlhet meg, nem csupán az afrikai személyekre, hanem a migráció általános tendenciáira is vonatkozólag. A kutatás eredményeit 2011 végére fogják összegezni és széles körben megismertetni a közvéleménnyel.
Az Eurostat adatai szerint az Unió 27 tagállamában legálisan közel 20 millió EU-n kívüli külföldi állampolgár tartózkodott 2008-ban, ami a teljes lakosság majd 4%-át tette ki. Az EU 27 tagállamában tartózkodó külföldi állampolgárok száma és a teljes népességhez viszonyított aránya egyaránt növekszik évről-évre. Az Európai Bizottság főigazgatóságaként működő statisztikai hivatal közlése szerint a legtöbb (4,7 millió fő) harmadik országbeli személy Németországban él, ami azt jelenti, hogy az ország populációjának 5,7%-a EU-n kívüli országból származik. A németeket egyébként a spanyolok, az olaszok, a britek és a franciák követik a sorban, sőt ezen államokban 2 millió feletti az EU-n kívüli állampolgárok száma. Elmondhatjuk tehát, hogy az Európai Unió öt legnagyobb népességű országában tartózkodik a legtöbb harmadik országbeli személy, azonban a teljes népességhez viszonyított arányuk néhány esetben elmarad a kisebb országokétól (pl.: Ausztria, Ciprus, Észtország és Lettország). Mindezek mellett feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy az EU-ban tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kicsivel több mint fele a földrész valamely unión kívüli országának állampolgára, a fennmaradó hányad megközelítőleg azonos arányban oszlik meg az ázsiai, afrikai és amerikai kontinensről érkezett állampolgárok között. Lettországban és Szlovéniában például alig él európai kontinensen kívüli ország állampolgára. A Litvániában és Ausztriában tartózkodó harmadik országbeliek több mint 80%-a szintén Európából származik, de míg az előbbiben a szétesett Szovjetunió utódállamai (Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna), addig az utóbbiban a balkáni országok (Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina) állampolgárai élnek nagy számban. Ezekkel ellentétben Spanyolországban már más tendenciákról beszélhetünk, ugyanis az ott tartózkodó harmadik országbeliek csupán 6%-a az európai kontinens valamely országának állampolgára, példának okán a legtöbben dél-amerikaiak. Ezzel szemben Belgiumban és Portugáliában a legtöbb a harmadik országbeli afrikai állampolgár, Svédországban pedig az ázsiaiak vannak nagy számban.
Bár Magyarországon az EU-n kívülről érkezett migránsok nagyságrendje ennél jóval kisebb – kb. 80 ezer főt jelent, mely az összlakosság 0,8%-át teszi ki csupán –, mégis a lakosság körében számos tévhit és előítélet él a nálunk élő külföldiekkel kapcsolatban. A pontatlan elképzelések továbbélésének egyik oka persze éppen ez lehet, hogy hazánkban nem élnek igazán nagy számban eltérő kultúrájú bevándorlók és Magyarország az Európai Unión belül sem számít bevándorlási célországnak. (Ráadásul a képet árnyalja a határon túli magyarok bevándorlása, akik a statisztikákban nagy számban jelennek meg ugyan, de a társadalom által alkotott képben egyáltalán nem „bevándorlóként” szerepelnek.)
A társadalmi érzékelés szempontjából „feltűnőbb” és a médiában is felülreprezentált bevándorlói csoportot alkotnak a Magyarországon élő afrikaiak. Talán épp ez a két fő ok, amiért a közvélemény többnyire a valós szám sokszorosára becsüli arányukat. Éppen ezért a „Feketén-Fehéren – itt vagyunk!” (EIA/2010/3.1.4.1.) című, az Európai Integrációs Alap/Belügyminisztérium által támogatott 2011-ben induló országos kutatási és kommunikációs projekt egyik fő célja a hazánkban élő afrikai bevándorlókkal kapcsolatos kép megalkotása, valamint az érintettek motivációinak, életútjainak és integrációs körülményeinek feltárása. A projekt legfőbb törekvése a jelen helyzet megismertetése a közvéleménnyel, azon belül is kiemelt hangsúlyt fektetve a jövő generációja tájékozottságának és tudásának bővítésére, ezáltal a fiatalok jártasságot szerezhetnek a migrációs kérdésekkel kapcsolatban, így megteremtődhet a társadalmi nyitottság és integráció, valamint a bevándorlás szükségszerűségének felismerése, továbbá egy egységes, mindenki számára kedvező koncepcióval rendelkező bevándorlási politika kialakítása és megalkotása.
A Központi Statisztikai Hivatal Magyarországra vonatkozó adatai szerint az elmúlt években jelentősen nőtt a hazánkban élő afrikai bevándorlók száma. A tartózkodásra, bevándorlásra, illetve letelepedésre jogosító engedéllyel rendelkező afrikai állampolgárok száma eszerint 2010 elején 2513 főre emelkedett, ami 2009-hez képest 26%-os növekedést jelent. Zömük (több mint 1500 fő) a közép-magyarországi régióban, tehát Budapesten és környékén él. Az afrikai migránsok 43%-a Észak-Afrikából, tehát a Maghreb-térségből érkezett, a Szaharától délre fekvő területekről jött vándorok pedig több mint fele Nigériából származik. Meglepő lehet, hogy a középiskolai diákok és az egyetemi hallgatók körében végzett, széleskörű, kérdőíves megkérdezésen alapuló országos felmérés előzetes adatai szerint, sokan becsülik ennek többszörösére (nem ritkán kétszer-négyszer többre), vagy éppen ellenkezőleg, ennek töredékére a Magyarországon élő afrikaiak számát. Szintén sokféle elképzelést látni arra vonatkozóan, milyen céllal érkeznek országunkba az afrikai emberek, a tendenciák viszont azt mutatják, hogy többségük tanulási, munkavállalási, néhány esetben pedig családegyesítési céllal jön hozzánk.
A projekt további célkitűzése, hogy a vándorlók motivációit személyekre lebontva feltérképezze, valamint a valós tényeket és történeteket kommunikálja, ezáltal számos hamis elképzelés és tévhit dőlhet meg, nem csupán az afrikai személyekre, hanem a migráció általános tendenciáira is vonatkozólag. A kutatás eredményeit 2011 végére fogják összegezni és széles körben megismertetni a közvéleménnyel.
