II. Hasszán


1929. július 9-én született a marokkói Rabatban. Apja V. Mohamed szultán. A Bordeaux-i Egyetemen jogot végzett. A francia hatóságok 1953 nyarán – az édesapjával együtt – kiutasították az országból, Korzikára száműzték, majd 1954 átszállították őket Madagaszkárra. A száműzetés alatt az ifjú herceg politikai tanácsokkal segítette apját. A család 1955 novemberében térhetett haza.

1956-tól kezdve apja oldalán részt vett a függetlenségi tárgyalásokon, majd a szabadság elnyerése után a frissen megalakított Királyi Fegyveres Erők vezérkari főnöke lett. Apja 1957-ben szultánról királyra változtatta az uralkodói titulust, Hasszán pedig hivatalosan is a trón várományosává vált. Apja 1961-ben bekövetkezett halála után foglalta el a trónt, II. Hasszán néven. Az ország első alkotmányát 1963-ban fogadták el, az uralkodó – a Maghreb országokban egyedüli módon – többpárti politikai rendszert vezetett be. Az alkotmány megerősítette a király jogosítványait, az ellenzéki pártok heves tiltakozásba kezdtek. 1965-be feloszlatta a parlamentet, de a parlamentáris demokrácia mechanizmusát nem törölte el. Választások alkalmával a hozzá hű pártok kapták a szavaztok többségét, mely demonstrációkat és az ellenzék újbóli felhördülését vonta maga után. A gazdaságpolitika tekintetében a mezőgazdaság, a foszfát bányászat és a turizmus dominálta piacgazdaság jellemezte.

Hasszán az 1970-es évek elején két merényletet is túlélt. Míg az első esetben a hadsereg magas rangú vezetői, addig a másodikban a védelmi miniszter állt a puccskísérlet mögött. A hidegháború alatt inkább a nyugati tömb felé közeledett, illetve közvetítő szerepet játszott Izrael és az arab államok között. Az uralkodása alatt szállta meg Marokkó Nyugat-Szahara kétharmadát, melynek következtében a szomszédos Algériával megromlott a viszonya. Az 1960-as évektől kezdve az 1980-as évek végéig rengeteg embert bebörtönöztek, száműztek, eltűntettek, vagy egyszerűen megöltek.

1990 után a parlament számos funkcióját helyreállította, és politikai foglyok százait engedte szabadon, majd felállította az Emberi Jogok Királyi Tanácsát, mely az állam által elkövetett visszaéléseket volt hivatott vizsgálni.
 
A király 1999. július 23-án, két héttel a hetvenedik születésnapja után, szívinfarktus következtében hunyt el. Temetésén a világ számos vezető politikusa megjelent, többek között Bill Clinton amerikai, Jacques Chirac francia, Ezer Weizman izraeli, Carlo Azeglio Ciampi olasz, Abdelaziz Buteflika algériai, Hoszni Mubarak egyiptomi, Emile Lahud libanoni, Johannes Rau német elnök és Jasszer Arafat palesztin vezető, valamint Nagy-Britannia képviseletében Károly walesi herceg és Abdallah jordániai királya is..


Források, bővebb információk:

http://en.wikipedia.org/wiki/Hassan_II_of_Morocco


Kapcsolódó ország:


Marokkó