Jacob Gedleyihlekisa Zuma. Született Nkandlaban, Nadalban, Dél-Afrikában 1942. április 12-én. Zulu származású dél-afrikai politikus. Az Afrika Nemzeti Kongresszus (ANK) tagja, 2007. december 18-a óta pedig annak elnöke. 1999-től 2005 júniusáig Dél-Afrikai alelnöke, 2009. május 9-e óta pedig annak elnöki tisztjének betöltője.

Zuma a Tugela-folyó északi részén elhelyezkedő, mai KwaZulu-Natalnál nőtt fel. Ez a környék a mai napig ún. éhségzóna. Apja rendőrségi tisztviselő, nem gondoskodott róla. Gyermekként kecskéket és teheneket őrzött, majd később édesanyjával Durbanba költözött, mert anyja ott kapott állást, mint szolgálólány.

Zumanak semmi formális iskolai végzettsége sincs; Durbanban egy illegálisan működő iskolába járt, amit a szakszervezet és az ANK működtetett.

Zuma nálánál idősebb féltestvérét nevezte meg, mint életének azon legfőbb hatását, ami a politikai pálya felé terelte. 1959-ben (17 évesen), saját maga elhatározásából belépett az ANK-ba, majd 1962-ben egy földalatti szervezet az Umkhonto we Sizwe („Nemzetek lándzsája”)  tagja lett.

1963-ban letartoztatták az ország elhagyására tett kísérlete miatt, egy felkelés megtervezése miatt pedig tíz év, a Robben-szigeten letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Ott megtanult angolul és Govan Mbekinél (Thabo Mbeki apja) politikát hallgatott. Ebben az időben a többi elítélttel együtt ortodox-szovjet marxista behatás érte. A börtönidő alatt –az ő saját kívánságára- nem kapott látogatást.

A szabadon engedését követően visszatért Natalba és két évig dolgozott a „föld alatt”, mielőtt száműzetésbe vonult volna Szváziföldre és Mozambikba. 1977-ben az ANK végrehajtó bizottságának tagja lett, majd 1984-ben annak főképviselője lett Mozambikban. 1987-ben, az Apartheid-rezsim nyomásának hatására az ANK mozgásszabadsága Mozambikban korlátozott lett, így Zumának (mint az összes többi ANK-funkcionáriusnak) el kellett hagynia az országot. Ez után Zambiába ment és ott is telepedett le, legalábbis egy időre. Ott az ANK titkosszolgálatának főnökévé nőtte kis magát, és többek között az apartheid rezsim kémjeinek leleplezéséért is Ő a „felelős”.

Amikor 1990-ben visszatért Dél-Afrikába visszavonta a Dél-Afrikai Komminista Párttagságát és még ugyanebban az évben az ANK főnöke lett Natalban.  Az 1994-es, első demokratikus választások után a Kwazulu-Natal provinciakormányzat tagja lett. 1997-ben az ANK alelnökévé választották. A száműzetés ezen idejében Zuma szorosan együttdolgozott Mbkeivel. 2005 júniusában az ellene felhozott korrupciós vádak véget vetettek alelnöki megbízatásának.

2006. május 15-én ismét felvették az ANK alelnöki hivatalába. Sohasem került nyílt összetűzésbe Mbekivel. Kereste a szövetséget a szakszervezetekkel, a Kommunista Párttal, az Ifjúsági Ligával és az ANK elégedetlen regionális politikusaival. Követői kampányt kezdtek Mbeki ellen. Ugyanebben az időben számos fiatal lépett be az ANK-ba és változtatták így meg a többségi viszonyokat.

Végül az ANK 2007. december 16-a óta viharosan zajló nemzeti konventje Polokwaneban döntésre jutott. Eszerint Zuma 2329 szavazattal az 1505 negatív szavazat ellenében az ANK új elnökének lett nyilvánítva.

Amikor a Zuma elleni korrupciós vádakat 2008 szeptemberében ejtették, Mbeki visszalépett a Köztársasági elnöki hivatalától. Ekkor Zuma nem volt a parlament tagja, így ebben az időpontban nem is lehetett volna államelnöknek megválasztani; az ANK Zuma-táborához számolandó Kgalema Motlanthe volt az, aki a 2009 áprilisi választásokig ezt a pozíciót betöltötte.

Zumat a parlament elnökké nevezte ki és 2009. május 9-én léptette hivatalba. Kormányának tagjait az ANK politikusaiból válogatta össze; egy miniszterhelyettesi poszt a túlnyomótöbbségben afrikaanerek által megválaszott Szabadságfront vezetőjéhez juttatott. A korábbi, nemzetközi tekintélyű pénzügyminisztere Trevor Manuel bár elvesztette addigi pozícióját, megmaradt a hatalom középpontjában, miniszteri rangban, egy újalapítású tervezési bizottság élén. Zuma eddigi elődjei (Mbeki és Mandela) politikáját követte, így az ökonómiai struktúrák továbbra is érintetlenek maradtak, így ez mostanáig sem földreformhoz, sem bányák államosításához nem vezetett.

Ígéretet tett a képzési rendszer fejlesztésére és, hogy 5 millió új munkahelyet teremtenek. Továbbá elkötelezte magát a korrupció leküzdésére és a vétkes vagy vétkező állami tisztviselők törvény előtti felelősségre vonása mellett is. Politikai ellenzői populistának bélyegezték. Zuma ezzel szemben pozitívnak találja a néphez való közelséget. A követői között elsősorban a nép szegényebbik fele áll. Bár számos fekete az apartheid vége után az új középrétegbe emelkedett fel, a nagytöbbség gazdasági élete keveset változtatott. Zuma ígéretet tett a népnek arra, hogy az ANK nem felejti el őket. A pártgyűlésken énekelt és táncolt. A sokszor felcsendülő dal az ANK tiltakozó dala, még az apartheid elleni harc idejéből: „Awuleth' Umshini Wami“, annyit tesz, ”Hozd nekem a géppuskám”.

Ma Johannesburgban él. További házai vannak Kapstatban és Durbanban. Alkalomadtán hazája hegyeibe tér vissza, Nkandla közelébe. Tiszteletbeli prédikátor egy evangelikus szabadtemplomban.

Poligámiában él, ami a zuluknál elfogadott. Első felesége Sizakele Khumalo. Már ifjúkoruk óta ismerték egymást, de csak a robben-szigeteki fogság után tudta őt feleségül venni. A nő azalatt a 10 év alatt várt rá, aztán várt még további 14 évet Zuma száműzetése miatt. Sizakele annak ellenére kitartott –akkor még jövendőbeli- férje mellett, hogy a rendőrség sorozatos attrocitásainak volt kitéve a férfi miatt. A második feleségétől Nkosazana Dlamini-Zuma –aki hivatalba állított belügyminiszter– 1998-ban elvált, a harmadik felesége pedig 2000-ben öngyilkosságot követett el. 2008 és 2010 –ben Zuma negyedszerre és ötödszörre is megnősült. Ezen feleségeitől, Nompumelelo Ntuli-Zumatól és Tobeka Madibatól már a házasságkötést megelőzően három gyermeke született együttvéve,  összesen pedig 20 utóddal büszkélkedhet Dél-Afrika jelenlegi politikai vezetője.

Számos cím birtokosa. Többek között a Zuluföldi, a Fort Harei Egyetem, valamint a Dél-Afrikai Orvosi Egyetem díszdoktori megtiszteltetéseivel.