kwame nkrumah
A volt afrikai gyarmatok közül elsőként függetlenné váló Ghána, korábbi nevén Aranypart, miniszterelnöke, a dekolonizációs törekvések szimbolikus alakja.
Nkrumah, Francis Nwia Kofi Ngonloma néven látta meg a napvilágot 1909-ben, egy Nkroful nevű kis faluban. Tanulmányait a brit gyarmatnak számító Aranypart székhelyén, Accrában végezte, majd 1935-ben az Egyesült Államokba, egész pontosan Pennsylvaniába ment tanulni, ahol a helyi egyetemen több képzésből is diplomát szerzett.
Az Államokban töltött évei során politikai-közéleti pályára lépett, elnöke lett az Észak-Amerikában tanuló afrikai diákok érdekszervezetének. Munkája elismerésekként 1945-ben Angliába invitálták az ötödik Pánafrikai Kongresszus megszervezésének elősegítése végett.
Az Egyesült Aranypart Szövetség (United Gold Coast Convention – UGCC) hívására 1947-ben visszatért hazájába, és elvállalta a függetlenségért küzdő szervezet főtitkári posztját.
Az emelkedő árak miatt, 1948-ban tüntetéssorozat robbant ki, a gyarmatosító brit hatóságok az UGCC-t feltételezték a lázongások háttérében, így letartóztatták a szervezet több vezetőjét, köztük az időközben nevét Nkrumah-ra változtató Ngonlomát is.
A viszonylag rövididejű fogságból való szabadulása után Nkrumah az elnyomó hatalom ellen küzdő emberek élére állt, beszédeket tartott szerte az országban az önálló kormány szükségességéről, a dekolonizáció érdekében történő összefogásról. A jelentős társadalmi támogatottság birtokában, 1949-ben egységes mozgalomba tömörítette a szövetséges csoportokat, létrehozva a Szövetségi Néppártot (Convention People’s Party). Követeléseiket – közte az önálló államszervezet létrehozására vonatkozó indítványukat – ugyan eljutatták a gyarmati hatósághoz, mely azonban tárgyalás nélkül lesöpörte azt.
A felgyülemlő feszültségek hatására 1950-ben országos bojkottok és sztrájkok törtek ki, Nkrumah-t újra letartóztatták és három éves börtönbüntetésre ítélték.
A folytatódó ellenállás, valamint a fokozódó nemzetközi nyomás hatására végül a brit katonák távozásra kényszerültek a gyarmati bürokrácia azonban továbbra is helyén maradt. Az első általános választásokat 1951-ben tartották. A börtönben ülő Nkrumah és pártja fölényesen nyerte a voksolást, a Törvényhozó Tanácsban 34 helyet szereztek meg a 38-ból. A választási eredmények nyomán Nkrumah-t azonnal szabadlábra helyezték, egyúttal kormányfőjévé jelölték.
Miniszterelnökként Nkrumah három fő feladatot határozott meg maga, a képviselők és a nép számára: megtanulni kormányozni, a szükséges politikai, gazdasági, és társadalomszervezési feladatokat önállóan ellátni; egységes nemzetté kovácsolni a négy fő területre szabdalt Aranypartot; mindezek alapján elnyerni az ország teljes függetlenségét.
Mindhárom kérdésben végül sikerült helytállnia a hirtelen magára hagyott népnek, mely eredményeként 1957. március 3-án kikiáltottak Ghána függetlenséget. Nkrumah 1960-ban új, a köztársaságról és számos más meghatározó rendelkezés intézményesítéséről szóló alkotmány elfogadását jelentette be. Az újonnan elfogadott alaptörvény értelmében kiírt elnöki választásokat Nkrumah nagy fölénnyel nyerte meg.
Ghána rövidesen átfogó és gyorsütemű fejlődésnek indult, Afrika egyik motorjává, iránymutató példájává vált, mind gazdasági, mind politikai értelemben. A lehetőségekhez képest kiterjedt szociális-egészségügyi rendszert hoztak létre, számos iskolát, korházat építettek. Nkrumah népszerűsége ennek ellenére csökkeni kezdett a hatvanas évektől, elsősorban azon, csak később megismert intézkedései miatt, melyek később súlyos adósságokba rántották az országot.
1966-ban, miközben általános nemzetközi politikai vélekedésének, vagyis a tömblogika elutasításának értelmében, a háború sújtotta Vietnámba utazott, egy CIA által támogatott katonai puccs megdöntötte hatalmát. Nkrumah többé nem tért-térhetett vissza Ghánába, mindhiába küzdött továbbra is az afrikai egység megteremtéséért.
Életének alkonyán időnkénti paranoiás tünetek jelentkeztek nála, rettegett attól, hogy megpróbálják megölni vagy megmérgezni, örökös félelem szorongatta.
1972-ben, 62 évesen, halt meg egy bukaresti klinikán, feltehetőleg bőrrákban. Szülőfalujában helyezték örök nyugalomra, maradványait később a főváros egyik központi részére szállították át.
Ma még mindig az egyik legtiszteltebb afrikai vezető, a BBC szavazásán 2000-ben az évezred afrikai emberévé választották.
Források, bővebb információk:
http://en.wikipedia.org/wiki/Kwame_Nkrumah
http://www.mult-kor.hu/nyomtatas.php?article=16711
Kép: forrás
Kapcsolódó ország:
Ghána
