Laurent Koudou Gbagbo

1945. május 31-én látta meg a napvilágot egy Mama elnevezésű faluban, nem messze Gagnoától. Történelemből szerzett diplomát, az Houphouët-Boigny-rendszer nyilvános kritizálásáért 1971-ben két évre bebörtönözték. 1980-ban, hét esztendővel szabadulását követően a Történelmi, Művészeti és Régészeti Intézet igazgatójává nevezték ki az Abidjani Egyetemen. Az 1982-es pedagógus sztrájkok idején mozgalmat szervezett, lerakva azzal a később neve által fémjelzett Elefántcsontparti Népi Front (FPI) alapjait. Még ugyanabban az évben Franciaországba vándorolt, s csak 1988-ban tért vissza hazájába. A két évvel később megtartott, immáron többjelöltes elnökválasztások során Félix Houphouët-Boigny egyetlen releváns kihívójának számított, azonban jelentős vereséget szenvedett. Az 1990. novemberi országos voksoláson mandátumot szerzett az FPI színeiben, 1995-ig látta el saját pártjának frakcióvezetését. 1992-ben erőszakos demonstrációk szervezése, s rendbontásra való uszítás vádjával kétéves börtönbüntetésre ítélték, azonban rövidesen szabadlábra helyzeték. Az FPI 1995-ben bojkottálta az elefántcsontparti elnökválasztásokat, nem állítva jelöltet a poszt elnyerésére. A következő évben tartott parlamenti voksoláson Gbagbo megújította mandátumát, egyúttal megválasztották pártja elnökének is. 1999 decemberében Robert Guéï egy puccs során magához ragadta az ország vezetését, majd elnökválasztást írt ki, melyet nyíltan manipulált eredményekkel önnön sikere érdekében kívánt felhasználni, az Abidjanban kirobbant tüntetések miatt azonban kénytelen volt lemondani az egyébként tényleges szavazattöbbséget szerző Gbagbo javára. A súlyos zavargások nyomán konszolidálódni látszó politikai-társadalmi helyzet 2002 szeptemberében polgárháborúba, majd kvázi francia-ellenes felkelésbe torkollott. A harcok közben Gbagbo mindvégig megtartotta államfői posztját, különböző fegyverszüneti és békecélzatú egyezmények nyomán azonban nagykoalíciós kormányok, illetve független miniszterelnökök kinevezésére kényszerült. Elnöki megbízatása 2005 októberében hivatalosan lejárt, azóta a fegyvernyugvás stabilizálása érdekében ENSZ, illetve afrikai uniós felhatalmazással évenként, választások nélkül meghosszabbítják mandátumát.

Kapcsolódó ország:


Elefántcsontpart