• szerkesztőség
• publikon kiadó
• partnereink

Mwai Kibaki 1931. november 15-én született. Kenya harmadik elnöke, aki 2002. december 30-a óta tölti be hivatalát.

Kenya legnagyobb törzséhez, a lakosság 22%-át magába foglaló kikujukhoz tartozik. Egy kis falucskában Gatuyaniban (Othaya kerületben, Nyeri körzetében a Mount Kenya lábánál) született. További keresztnevei (Emilio Stanley – ma már alig használja őket) utalnak az olasz római-katolikus misszionáriusokhoz való kötődésére.

Kibaki Githinji és felesége Teresia Wanjiku parasztcsaládjának legfiatalabb fiaként látott napvilágot. Két évig járt a gatuyanii általános iskolába, majd ezt (az elkövetkezendő 3 évben) a Karima Missziós Iskolában folytatta és az ez után következőa Mathari Boarding Általános Iskola volt az ahol (1946-ban) végül is befejezte általános iskolai tanulmányait. 1947-től 1950-ig a Mang'u Gimnáziumot látogatta, amit az osztály legjobbjaként és a legmagasabb lehetséges pontszámmal zárt le.

Egyetemi tanulmányait –mint a kelet-afrikai elit tagjainak nagy része- a kampalai Makerere Egyetemen végezte, ahol brit-kelet-afrikai (ma Uganda) közgazdaságtant, történelmet és politikát hallgatott. Egyetemi évei alatt a Kenyai Hallgatók Egyesületének elnöke volt. 1955-ben zárta le itteni tanulmányait, mint évfolyam első, amely teljesítménye egy brit ösztöndíjat jelentett neki a tekintélyes Londoni Közgazdasági és Politikai Tudományok Főiskolán. Itt egy kitűnő minősítésű az állami pénzügyekhez kötődő Bachelor diplomával zárt .

Miután visszatért Afrikába docensként dolgozott Makerereben, nemsokára viszont visszatért a politikához és a politikai élet tagja lett. Ő lett a főtitkára az egyesült pártnak a Kenyai Afrikai Nemzeti Uniónak (KANU). Részt vett az 1963-as függetlenné válás utáni új alkotmányt megalkotó bizottság munkájában. Még ebben az évben parlamenti tagnak választották meg és ezzel megkezdhette tényleges politikai karrierjét. A makadarai választókörét ezek után sem hanyagolta el.  A Time Magazin 1974-ben beválogatta a világ 100 jövőbeli meghatározó vezető személyisége közé. Jomo Kenyatta 1978-as haláláig volt a kabinet pénzügyminisztere, majd (már) Daniel arap Moi elnöklése alatt 1988-ig alelnök.

Rögtön a többpártrendszer újrabevezetése után Kibaki elhagyta a KANU-t és 1991 decemberében megalapította a Demokrat Pártot (DP), ami rövid úton a legerősebb ellenzéki erő lett. 1992-ben és 1997-ben eredménytelenül zárta  a Moi ellen folytatott elnökválasztási harcot. 2002-ben 62%-kal megnyerte a választásokat, míg a KANU jelöltje, Uhuru Kenyatta csak 31%-ot kapott. A választási küzdelem idején súlyos autóbalesetet szenvedett, amely sokak szerint egy titkos támadás volt politikai ellenfele(i) részéről.

Első kabinettje megkísérelte a politikai és etnikai viszonyok kiegyensúlyozását. Vezetési stílusa nagyban különbözik elődjeitől: az atyáskodő Kenyattáétól és az autoriter Moiétól. Ő egy úgy nevezett „hosszú vonalak” politikai állapot (nem szigorúan irányítani, hanem az eseményeket „csak úgy” történni hagyni) megteremtésén fáradozott, amely miatt támadások is érték. 

Ingyenessé tette az általános iskolai oktatást, így biztosítva annak elérhetőségét országa 1,7 millió gyermeke számára. Az ebből következő hátrány az, hogy az osztálylétszámok sokhelyütt 100 fősre duzzadtak.

Az új alkotmányról szóló 2005. november 21-i népszavazást Kibaki elvesztíette. Kormányának több minisztere belépett abba a „pártszövetségbe”, mely az ellene megfogalmazott általános és talán legnagyobb negatívumot állította előtérbe, a „Wako-draft”-ot. Ennek fókuszában (ami a bírálat tárgyát is képezte) az Ő alkotmányosan megerősített elnöki jogköre(i) állt(ak).

2005. november 23-án Kibaki feloszlatta kormányát, az azt ért korrupciós vádak miatt. Ez szokatlan lépésnek bizonyult. Két héttel később kinevezték az új kormány tagjait, melynek részben új tagjai lettek, részben pedig a régiek kerültek vissza. 2006 márciusában az ellenzékkel együttműködve megalkották az új korrupcióellenes törvényt.

2007 decemberében hivatalosan újraválasztották, és december 30-án fel is esküdött az elnöki hivatalra. A Raila Odinga vezette ellenzék azonban nem fogadta el a választások eredményét. Az országban véres zavargások törtek ki. A nép ekkor ragasztotta rá a „Mugabi” gúnynevet (mely saját neve és (Robert) Mugabe zimbabwei elnök nevéből tevődik össze, párhuzamot sejtetve így  Mugabe diktatúrája és Kibaki vezetése között). A parlamenti választás külföldi megfigyelői is tapasztalták a választások körüli szabálytalanságokat. A politikai krízis megoldására hosszas belügyi és nemzetközi tárgyalások után 2008. április 18-án került sor, amikor is Raila Odingat nevezték meg mint Kenya új miniszterelnökét.

Feleségével Lucy Kibakival 4 gyermekük van, lányuk Judy Wanjiku és fiaik Jimmy Kibaki, David Kagai és Tony Githinji. Kibakinak van egy további kapcsolata Mary Wambuival, akivel egy gyermekük született. Mary Wambui Nyeriben él és a NARC-ban aktív. Habár az elnöki palotában hivatalosan az ő státuszát, mint feleség tagadják (hiszen Kibaki katolikus), First Ladyhez méltó kiszolgálást biztosítanak számára.

2009 augusztusának elején az elnöklése alatti 4000 ember haláláért való felelősség okán életfogytinlanig tartó börtönre ítélték.