Salif Keïta
Salif Keïta egy nemzetközileg is elismert afro-pop énekes-zeneszerző. 1949. augusztus 25-én született Mali, Djoliba nevű városában.
Több szempontból is kivételesnek számít. Egyrészt őt tartják „Afrika arany hangjának”, továbbá a mali királyi család egyenesági leszármazottja, és ráadásul albínó is. Ez utóbbi okból kifolyólag mind a családja, mind a közösség számára kívülálló volt, mert a mandika nép (amelyhez Ő maga is tartozik) hiedelme szerint a fenyegetően közelgő rossz szerencsét jelenti, ha egy albínó jön a világra. Nemesi származása miatt nem lehetett volna énekes, mert ez a griotok, vagyis az afrikai énekes bárdok feladata.
1967-ben elhagyta szülővárosát, és Mali fővárosába Bamakóba költözött, ahol először egy nagy, államilag is támogatott zenei csoport, a Super Rail Band de Bamako formáció tagja lett, majd 1973-ban a Les Ambassadeurs együtteshez csatlakozott. Az 1970-es évek közepén az együttessel Abidjanba, Elefántcsontpartra menekültek a Maliban uralkodó politikai viszályok miatt, majd nevüket Les Ambassadeurs Internationales -ra változtatták, és nemzetközi elismerést vívtak ki maguknak. 1977-ben Keitát a guineai elnök a Nemzeti Érdemrenddel jutalmazta zenei munkásságáért. Hogy nagyobb közönséget legyen képes megszólítani, az énekes 1984-ben Párizsba költözött. Zenéje ötvözi az európai, nyugat-afrikai és amerikai dallamvilágokat, és mindezt a muzulmán hitvilággal keverve egy nagyon érdekes zenei keveréket kapunk. A dalaiban leggyakrabban előforduló hangszerek a balafon, a djembe, a gitár, a kora, az orgona, a szaxofon és a szintetizátor. A Sosie című albumában a francia chanzonokat, saját nyugat-afrikai stilisztikájával interpretálja. Európában talán legismertebbnek mondható dala a Tomorrow, mely a Will Smith főszereplésével készült, Muhammad Ali életét bemutató Ali című film egyik betétdala volt.
Kitüntetései: 1977-ben megkapta Guinea elnöke, Sékou Touré által adományozott Nemzeti Érdemrendet zenei munkásságának elismeréseként . 2006-ban kapta meg a Tamani d’or és (még ugyanebben az évben) a legjobb művésznek járó Tamani kitüntetéseket is.
Filmbeli szereplései: Az 1993-as francia filmben Sirga – A kis nőstény oroszlán (Sirga - L’Enfant Lion) Keïta a mágus szerepében látható. A film zenéje is (igaz csak részben) ugyancsak az Ő nevéhez fűződik. Egy 1999-es, szintén francia produkcióban Ézsau bibliai alakját formálja meg. A film címe: La Genése. 2003-ban egy Martin Scorsese gondozásában készült zenei dokumentációban, a Feel Like Going Home -ban láthatjuk viszont. A förténet a Blues gyökereivel foglalkozik, és keresi azt többek között Afrikában.
Több szempontból is kivételesnek számít. Egyrészt őt tartják „Afrika arany hangjának”, továbbá a mali királyi család egyenesági leszármazottja, és ráadásul albínó is. Ez utóbbi okból kifolyólag mind a családja, mind a közösség számára kívülálló volt, mert a mandika nép (amelyhez Ő maga is tartozik) hiedelme szerint a fenyegetően közelgő rossz szerencsét jelenti, ha egy albínó jön a világra. Nemesi származása miatt nem lehetett volna énekes, mert ez a griotok, vagyis az afrikai énekes bárdok feladata.
1967-ben elhagyta szülővárosát, és Mali fővárosába Bamakóba költözött, ahol először egy nagy, államilag is támogatott zenei csoport, a Super Rail Band de Bamako formáció tagja lett, majd 1973-ban a Les Ambassadeurs együtteshez csatlakozott. Az 1970-es évek közepén az együttessel Abidjanba, Elefántcsontpartra menekültek a Maliban uralkodó politikai viszályok miatt, majd nevüket Les Ambassadeurs Internationales -ra változtatták, és nemzetközi elismerést vívtak ki maguknak. 1977-ben Keitát a guineai elnök a Nemzeti Érdemrenddel jutalmazta zenei munkásságáért. Hogy nagyobb közönséget legyen képes megszólítani, az énekes 1984-ben Párizsba költözött. Zenéje ötvözi az európai, nyugat-afrikai és amerikai dallamvilágokat, és mindezt a muzulmán hitvilággal keverve egy nagyon érdekes zenei keveréket kapunk. A dalaiban leggyakrabban előforduló hangszerek a balafon, a djembe, a gitár, a kora, az orgona, a szaxofon és a szintetizátor. A Sosie című albumában a francia chanzonokat, saját nyugat-afrikai stilisztikájával interpretálja. Európában talán legismertebbnek mondható dala a Tomorrow, mely a Will Smith főszereplésével készült, Muhammad Ali életét bemutató Ali című film egyik betétdala volt.
Kitüntetései: 1977-ben megkapta Guinea elnöke, Sékou Touré által adományozott Nemzeti Érdemrendet zenei munkásságának elismeréseként . 2006-ban kapta meg a Tamani d’or és (még ugyanebben az évben) a legjobb művésznek járó Tamani kitüntetéseket is.
Filmbeli szereplései: Az 1993-as francia filmben Sirga – A kis nőstény oroszlán (Sirga - L’Enfant Lion) Keïta a mágus szerepében látható. A film zenéje is (igaz csak részben) ugyancsak az Ő nevéhez fűződik. Egy 1999-es, szintén francia produkcióban Ézsau bibliai alakját formálja meg. A film címe: La Genése. 2003-ban egy Martin Scorsese gondozásában készült zenei dokumentációban, a Feel Like Going Home -ban láthatjuk viszont. A förténet a Blues gyökereivel foglalkozik, és keresi azt többek között Afrikában.
Források, bővebb információk:
http://de.wikipedia.org/wiki/Salif_Ke%C3%AFta_%28Musiker%29
http://hu.wikipedia.org/wiki/Salif_Ke%C3%AFta
Kép: forrás
Kapcsolódó ország:
Mali
Elefántcsontpart