wole soyinka
Színész, rendező és író, 1934-ben született Abeokuta mellett egy kis faluban, Nigéria nyugati részén. Iskolásévei után, 1954-ben a leeds-i egyetemre ment irodalmat tanulni, 1973-ban doktorált. Angliai tartózkodása során dolgozott színházban és íróként is, a Rockefeller Alapítvány támogatásával tért vissza Nigériába, ahol drámatanítással kereste kenyerét. Több helyen oktatott, egyúttal két színházi társulatot létrejöttében is aktív szerepet vállalt, rendezőként és színészként is dolgozott a csoportoknál. Vendégoktatóként tevékenykedett a cambridge-i és a sheffieldi egyetemen, valamint meghívott kapott a Yale-re is. A nigériai polgárháború során képviselt békéltető nézetei miatt majd’ egy évre börtönbe zárták. Művei elsősorban angol nyelven olvashatók, több mint húsz munkája jelent meg az évek során. Remekbe szabott irodalmi munkásságát 1986-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták.Egyik műve Tárnok Attila fordításában:
Wole Soyinka
Telefonbeszélgetés
Az ár elfogadhatónak tűnt, a környék
Mindegy volt. A tulaj hangsúlyozta, hogy
Nem ott lakik. Nincs más hátra,
Csak a beismerés. – Asszonyom – kezdtem
– Nem akarok hiába buszozni: afrikai vagyok.
Csönd. A bevasalt jólneveltség
Néma sugarai. A hang, mikor megszólalt,
Összerúzsozott aranyszűrős cigaretta, a szipka
Tétováz. A markában voltam ostobán.
– Milyen sötét? – jól hallottam. – Halvány
Vagy sötétbarna? – A variáns, B variáns. A rejtett
Közbeszéd pállott leheletének bűze.
Piros telefonfülke. Piros gyógyszeres fiola.
Emeletes piros omnibusz kátrányt büfög.
Valóság volt! A tiszteletlen
Csönd szégyenében a bénultságot
Felváltotta az egyszerűsítés.
Megértésből áthelyezte a hangsúlyt.
– Sötét bőrű vagy halványbarna? – Most megértettem.
– Úgy érti, mint az ét- vagy a tejcsokoládé?
Steril megbánás könnyű személytelenségbe
Gyúrva. Hamarjában igazítottam a tónuson.
– Nyugat-afrikai szépia. – Aztán még eszembe jutott.
– Az irataimban is ez áll. – Mikroszkopikus csend
A képzelet röpte, míg az igazságosság
A kagylóhoz ér. – Az milyen? –
Megadóan. – Nem tudom. – Napégette.
– Tehát sötét bőrű? – Nem egészen.
Az arcom napégette, de, asszonyom, csak látná
A testem többi részét! A tenyerem, a talpam
Hidrogénszőke. Mivel, én bolond,
Néha leülök, a fenekem hollófekete.
Csak egy pillanat, hölgyem – féltem, hogy lecsapja
A kagylót. – Vethetne rá egy pillantást!
Tétováz. A markában voltam ostobán.
– Milyen sötét? – jól hallottam. – Halvány
Vagy sötétbarna? – A variáns, B variáns. A rejtett
Közbeszéd pállott leheletének bűze.
Piros telefonfülke. Piros gyógyszeres fiola.
Emeletes piros omnibusz kátrányt büfög.
Valóság volt! A tiszteletlen
Csönd szégyenében a bénultságot
Felváltotta az egyszerűsítés.
Megértésből áthelyezte a hangsúlyt.
– Sötét bőrű vagy halványbarna? – Most megértettem.
– Úgy érti, mint az ét- vagy a tejcsokoládé?
Steril megbánás könnyű személytelenségbe
Gyúrva. Hamarjában igazítottam a tónuson.
– Nyugat-afrikai szépia. – Aztán még eszembe jutott.
– Az irataimban is ez áll. – Mikroszkopikus csend
A képzelet röpte, míg az igazságosság
A kagylóhoz ér. – Az milyen? –
Megadóan. – Nem tudom. – Napégette.
– Tehát sötét bőrű? – Nem egészen.
Az arcom napégette, de, asszonyom, csak látná
A testem többi részét! A tenyerem, a talpam
Hidrogénszőke. Mivel, én bolond,
Néha leülök, a fenekem hollófekete.
Csak egy pillanat, hölgyem – féltem, hogy lecsapja
A kagylót. – Vethetne rá egy pillantást!
Források, bővebb információk:
Wole Soyinka a Nobel-díjasok között: ITT
Soyinka műve: in.: Korunk, 2004. dec.: Megtekinthető itt
http://en.wikipedia.org/wiki/Wole_soyinka
Kép: forrás
Kapcsolódó ország:
Nigéria
