Tanzánia kicsit olyan, amilyennek az ember a televízióból elképzelné. Nem, tényleg, nem akartuk ekkora közhellyel kezdeni Dar es Salaam-i (félig) élő útibeszámolónkat, de annak ellenére ez az érzés keríti hatalmába az utazót, hogy éppen ezt akarja elkerülni.

Elsőként: Kelet-Afrika természeti környezete, flórája és faunája a tapasztalatlan utazó, de tapasztalt tévénéző számára például nem meglepő. A fű ritkás, és európai szemmel nézve fakóbb, gyönyörű formájúak a fák, a túlzsúfolt nagyvárosban is példásan sok a zöldterület, és a szabadban reggelizőnek tényleg óvnia kell az elemózsiáját attól, hogy apró majmok elhappolják szájából a falatokat.
 

Másodszor: Hatóságai, épített környezete, közlekedése, az igazgatás és a hatalom számtalan reprezentánsa éppen olyan, mint játékfilmeken. A repülőtéren való belépés és a kötelező 50 dolláros vízum (amerikaiaknak 100) kifizetése ugyan gördülékeny, de itt már nincs európai értelemben vett sorbanállás, útlevél-ellenőrzés vagy éppen vámvizsgálat. Dar es Salaam repülőtere és környéke egyébiránt kicsi, kellemes hely, a Magyarországról jövőt leginkább otthoni nagyvárosok Volán-pályaudvaraira emlékezteti, mind építészetében, mind állagában. Nem erőltetnénk egyébként a rendszeresen szembetűnő párhuzamot a 70-es 80-as évek magyar és a 80-as 90-es évek tanzániai építészete között – mivel az építészetnek csak szemlélői, szakemberi nem vagyunk-, de főleg középületek esetében a hasonlóság szembetűnő.

Az ISWiT – International Student Week in Tanzania elnevezésű fesztiválra érkeztünk meg este, Zürichből indulva és Nairobi-i megállóval repülve. A szervezőket képviselő két önkéntes helyi fiatal a megbeszéltek szerint vár minket, hosszas kézfogások után még órákig faggatnak benyomásainkról, útunkról, otthonunkról. Nagyon nyájasak, és néhány más európai részvevő megérkezése után együtt megyünk szállásunkra, a Dar es Salaam-i Egyetem elkerített kampuszán található kollégiumba. Az elhelyezés autentikus, két helyi egyetemista lakik év közben a szobában, ahol mi alszunk. A szervezők körében csak okoz némi zavart, hogy nincs ágynemű, de nekünk sem mondta senki, hogy hozzunk magunkkal. Kölcsönlepedőkkel a probléma gyorsan megoldódik, az egész napos repülés után iráni-belga, norvég és ukrán kollégáink is nagyon kimerültek.

A teljes útról megjelent cikk-sorozat a Szentesi Életben:
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Ötödik rész