Az első napokban nem ritka, hogy buszmegállóban várakozó emberek siettek oda hozzánk megkérdezni: Hogy vagyunk? Hogy tetszik Tanzánia? Honnan jöttünk? Az egyik legszembetűnőbb kulturális különbség, ami Kelet-Afrikában az embert éri, éppen ez. Az őszinte érdeklődés, a közvetlenség, a futólag megismertekkel szemben is kötelező legalább háromlépéses kézfogással kezdődő, részletes faggatózásig is eljutó üdvözlések.

A tanzániai emberek nagyon kedvesek, nagyon nyájasak, az ide látogató európai gyorsan érzi magát befogadottnak. Ennek fényében könnyű elképzelni, mivel jár a búcsúzás aktusa, amikor az ember tényleg több tucatnyi a helyszínen megismert új barátjával igyekszik elérhetőségeket cserélni, még egyszer biztosítani mindenkit arról, remekül érezte magát az országban, és feltétlenül, minél hamarabb visszatér.
 

Ez az az érzés, amit a gyakran akadékoskodó, magyar szemmel is felfoghatatlan bürokrácia sem tompít mondjuk a repülőtéren, ahonnan ezúttal 8 nap után, búcsúzunk Tanzániától. Ezek voltak rövid impresszióink, részletes tapasztalatainkat további beszámolók formájában nyújtjuk majd, köszöntképpen külön azoknak is, akik támogatták utazásunkat. Még visszatérünk.